A paraszti származású sebész, Jámbor Ambrus úgy érzi, a helyén van a társadalomban. Az idők neki kedveztek, a "fényes szellők" diplomával, értelmiségi léttel ajándékozták meg. Aztán egy szép napon kénytelen szembenézni önmagával. Ádámfy professzor, a "lecserélendő régi értelmiségi" egy hihetetlenül nehéz szívműtéttel bebizonyítja, mennyire érti a szakmáját, milyen erős és mennyire emberi. Újjáéleszti, visszahozza az életbe a beteget, akiről már mindenki más lemondott volna. Ambrusnak megrendül a hite önmagában, és kérdőjeleire választ keresve hazautazik édesapjához. (port.hu)

Egy igazán jó baráti társaságra semmi sem lehet olyan veszélyes, mint egy nő és a szerelem. Legalábbis Frank, a brigádvezető szerint, aki nemcsak az összetartást, de a munkateljesítményt is óvja akkor, amikor tanácsot osztogat kollégáinak. Persze könnyű neki, hisz még sosem volt szerelmes. Nem így a barátai, akik most is hevesen udvarolnak a vándorcirkusz artistalányainak. De ami késik, nem múlik. Egyszercsak megjelenik Klári, a targoncáslány...

Rizsák József borbély sétára indul egy átlagos vasárnap délelőtt. Véletlenül összetalálkozik kártyapartnereivel, akik nagy nehezen rábeszélik egy partira. Jó számára a lapjárás, végül még Szekerák feleségét is elnyeri.

Apja halála után Kárpáthy Zoltán Szentirmayék házában nő fel. Szerelmes lesz leányukba, Katinkába, de gyámapja elküldi őt otthonukból 18. születésnapján. E lépésre az a szennyes per készteti, amelyet előbb Kárpáthy Abellinó folytat János úr örökségéért, majd Kőcserepy, aki üzletet lát ebben. Zoltán utóbb rájön: mi készteti nevelőapját erre a megmagyarázhatatlannak tűnő lépésre. Nem Katinkát akarja tőle elválasztani, hanem Abellinóék aljas manőverét óhajtja megelőzni. Amint ez nyilvánvalóvá válik, Zoltán lemond az örökségéről, hogy anyja nevét és Rudolf személyét megkímélje a gyanúsítgatásoktól.

Munkalehetőségek és kultúra hiányában a kis baranyai falu elnéptelenedik, csak a Kántor család marad. Erzsi néni itt élt, itt akar meghalni. Anti jól jövedelmező fakitermeléssel foglalkozik, távol a családi háztól. Amikor Andriskát fölveszik a városi kollégiumba, a magányos Julin erőt vesz a depresszió. Megpróbál a hitbe menekülni, de gyötrelmei csak fokozódnak. Utolsó, zavarodott kitörési kísérlete egy szakadékban végződik.

1514. A parasztfelkelésnek vége, Dózsát elfogták. Werbőczy a börtönben lévő parasztvezért rá akarja venni arra, hogy cserébe az életéért tagadja meg a forradalmat. A kihallgatások szünetében Dózsa képzeletében lepereg a felkelés története. A harcokat végigkísérték Lőrinc pappal folytatott vitái a forradalomról, az erőszak szükségességéről, a saját embereikkel szemben is alkalmazott kíméletlen fegyelemről. Az emlékek megerősítik Dózsa elhatározását: nem tagad meg semmit, vállalja a kivégzést, a tüzes trónt is.

Sebők Zoltán agysebész édesapja 75. születésnapját ünnepli kolozsvári rokonuk, a kedves, cserfes Mira társaságában, amikor eljön hozzá balatoni házukba a fia teljesen elgyötörten. Letartóztatását várja, mert tiltott abortuszt hajtott végre szerelmén, a műtét nem sikerült, s a szerencsétlen nő belehalt a gyermekáldás elkerülésébe. Mira természetesen nem tud minderről, és fiatalsága minden bizalmával próbálja "meghódítani" a számára csodálatos férfit.

A konszolidált hatvanas években járunk. Kerekes patikust beidézik a rendőrségre "egy bizonyos ügyben". Az idős ember meg van győződve róla, hogy kiderült a bűn, amelyet még a háború alatt követett el. Barátai hiába bizonygatják, hogy csak meg akarták tréfálni, Kerekes lelkiismeretét már nem lehet elhallgattatni.

1869-ben gróf Ráday Gedeon kormánybiztos megkezdi az ország közbiztonságának helyreállítását. Tevékenységének egy része arra irányul, hogy felkutassa és ártalmatlanná tegye azokat a szegénylegényeket és betyárokat, akik a 48-as szabadságharcban Rózsa Sándor vezetésével részt vettek. Az elfogottakat egy alföldi sáncban tartják, ahol néhány magánzárka kivételével szabad ég alatt, puszta földön élnek a rabok. A kihallgatások egy közeli tanyán folynak. Szabályszerű ítélet itt nem születik. A hatalom emberei a legkülönbözőbb kegyetlen lélektani módszerekhez folyamodnak az emberek megtörésére. Ennek esik áldozatul Gajdor is, aki saját bőre mentésének reményében besúgóvá válik.

Simon, a fiatal történész tizenegy év után látogat haza gyerekkora balatoni falujába, Lina nénihez, a nevelőanyjához. Felkavarja, amit lát: az öregaszony keserves és megrázó mindennapjait, csöndes szomorúságát, és felkavarják az emlékek, s mindaz, amiről nem is tudott, s amit felejteni látszott.

Bécsben meggyilkolják Mario Bilotti, olasz csempészt. Az útleveléből megtudják, hogy a halála előtti három hétben állandóan Magyarország és Ausztria között ingázott. Kroner, bécsi főfelügyelő ezért felhívja budapesti barátját és kollégáját, Tóth Sándor századost, és megkéri, hogy nézzen utána milyen kapcsolatai lehetettek Bilottinak Magyarországon. Tóth rájön, hogy egy aranyat csempésző nemzetközi bandával volt az elhunytnak kapcsolata. És megkezdődik a közös akció a csempészek ellen.

1942-ben a magyar hadsereg főtisztjei razziát rendeltek el a Bácskában, melynek eredményeként kétezer-ötszáz szerbet és nyolcszáz zsidót öltek meg. A Duna jegén robbantott lékben, ahová az áldozatokat lőtték, háromezer-háromszáz ember tűnt el "nyomtalanul". A vérengzés négy résztvevője közös cellában várva ítéletét, az öt év előtti rettenetes "hideg napokat" idézi fel emlékezetéből.

1945-ben Magyarországon a háború a befejezéséhez közeledik, a szovjet csapatok már a Dunántúlon járnak. Jóska, a 17 éves diák szovjet fogságba kerül. A tiszt kivezényli egy magányos, romos tanyához, hogy a fiatal szovjet katonának, Koljának segítsen a gulyát őrizni és a tejet lefejni, amit azután naponta beszállítanak a sebesültek élelmezésére. A kezdetben egymást bizalmatlanul méregető két fiatal között sajátos, szemérmes barátság alakul ki. Egy alkalommal az aknásított területre tévedt tehén húsából alaposan belakmároznak. A haslövésből csak nemrég felépült Kolja súlyosan megbetegszik.

Az ironikus vígjáték az isten háta mögötti Kiskunbékáson játszódik, az ötvenes évek végén. Munkalehetőség nincs, a város volt NB III-as "aranycsapata" szétszéledt. Köves, a népboltvezető, futballedző-középcsatár kapitány Virág tanácselnök megkerülésével egy ládagyár létesítésébe fog - történetesen a focipálya közepén. Az egész falu lázban ég, visszatérhetnek az ingázók is. Ezt a zűrzavart használja Virág: hogy megszüntesse a "kalandor kispolgári anarchiát", saját magát jelenti fel a szabálytalan pénzkiutalások miatt...

Két rivális kémbanda, az egyik az óceánon túl, a másik egy skandináv országban értesül arról, hogy Magyarországon milliók védelmére alkalmas találmány született. Megérkezik Budapestre a veszedelmes kémnő, a Hidegarcú Hölgy, és kapcsolatba lép a Halott Herceg bandájával, északról pedig megjön a Szőke Szakállas, akit a Szőkék bandája segít. Az izgalmas harcba belép a Fáraó vezette rendőrségi csoport legjobb embere is. (port.hu)

A Tízezer nap 1967-ben bemutatott fekete-fehér magyar játékfilm, Kósa Ferenc diplomafilmje. A film a Széles család történetén keresztül ábrázolja a magyar parasztság sorsát. Megelevenedik a múlt: a kiszolgáltatottság, megalázottság, kemény küzdelem a betevő falatért, nélkülözéssel, csapásokkal teli házasság. A felszabadulást követő időszakból az ifjú Széles történetén keresztül felidézi a beilleszkedést az új körülményekbe, az ötvenes évek politikai hibáinak következményeit, a forradalmi idők okozta válságot. Az egész krónikán át végighúzódik az a mély barátság, amely Szélest Bánó Fülöphöz, a hajdani szegényparasztból lett pártfunkcionáriushoz fűzi. Ha nézeteltérések vannak is közöttük, barátságukat megpecsételi sorsközösségük. A felnövekvő új nemzedék állásfoglalása, a múlt hibáinak, a szülők szemléleti fogyatékosságainak helyes értékelésére való törekvés- Széles ifjúvá serdült fiának gondolkodásmódjában jut kifejezésre.

1919 után egy alföldi tanyán a csendőrparancsnok hallgatólagos beleegyezésével rejtegetik Istvánt, a volt vöröskatonát. A környék rettegésben él, a félelem és a megalázottság érzése lesz úrrá az embereken. A tanya gazdája, Károly is felügyelet alatt áll. A teljes jogbizonytalansággal visszaélve a szintén a tanyán élő Teréz és Anna arzénnal mérgezik Károlyt és az öregasszonyt. István hivatalos bejelentést tesz a dologról, noha tudja, hogy ezzel sorsa megpecsételődött...