A második világháború alatt koreai lányok tízezreit szakították el a családjuktól, hogy a japán birodalmi sereg katonái részére szexuális szolgáltatást nyújtsanak. Az un. komfort-állomásokon fogva tartották, rendszeresen megverték és megerőszakolták őket. Az idős Young-hee egy tévéműsor kapcsán emlékezik vissza Jung-minnal kötött barátságára. Mindketten tizenévesek voltak, amikor 1943-ban elhurcolták őket a japán katonák. Cho Jung-rae rendezőt Kang Il-chul Égő szűzek c. festménye ihlette a film elkészítésére. A hölgy fiatal lányként maga is komfortnő volt. Azt a pillanatot örökítette meg, amikor a japán katonák a szemétégető gödörbe hajítják a beteg és gyenge lányokat, lelövik, majd meggyújtják őket. A film végén látható 26 festményt komfortnő-áldozatok készítették, akik pszichiátriai kezelés során dolgozták fel élményeiket.

A „ The Singer” ( A dalnok) 1734-ben játszódik, Joseon-ban. Ebben az időszakban az országban fejetlenség uralkodott. A súlyosbodó politikai konfliktusok mérgezték az országot, a korrupt nemesség pedig kizsákmányolta a népet. Az embereknek egyetlen dolog segített elviselni a sorsukat, az országot bejáró vándor mesemondók, azaz a gwangdae-k dalai. Ámbár a legalacsonyabb társadalmi osztályhoz tartoztak, a közemberek életéről szóló dalaikat az elbeszélő népi dalok, azaz a 'pansori' műfajába sorolták.