Briliáns ötlet, jó forgatókönyv, s ha mindez megvan, akkor a film fél siker. Végy egy tipikus aktakukacot - főhősünk egy szürke irattáros, akit hivat a főnöke. Wilbur Schindel, mert így hívják, azonnal ugrik és rohan a liftbe. Beszáll. Idő van. Ám aki ebbe a liftbe belép, nem jön onnan ki egyhamar. Kaffkai helyzet. Főhősünk fejében minden megtörténhet. A Wil elméjében játszódó abszurd és komikus helyzetek és gyakorlatok igazi liftmozit ígérnek. A liftbe az egész világ beléphet és kiléphet rajta. Csak Te nem. S aki benn van, az bizony szorong. Pszichológusra is szüksége van. S mindez, egy időben, egy térben megvan a liftben - csak be kell szállni, s a liftmesékkel együtt létezni. S aki beszáll, az olyan, mintha a lefeküdne Freud díványára. A lélek igazi kitárulkozása ez a lilftes játék, s jönnek az igazán nagy kérdések, mi a fontos a mai világban: a pénz, a barátság, a függetlenség, a boldogság. Ki tudja... Szállj be egy körre!

Vannak helyek, ahová ember csak igen ritkán jut el. Pedig a látvány idilli: gyönyörű part, életteli erdők, páratlan élővilág fogadja a kirándulót. Ilyen helyszínt választ Peter boldogtalan házassága helyrehozására. Feleségével, Marciával Ausztrália szinte érintetlen területein barangolnak, s bár a táj szépségén ámuldoznak, az ott élőket nem tisztelik. Felelőtlenül lövöldöznek, autójukkal gázolnak is. S ekkor, váratlanul, az idilli környezet megváltozik. Az anyatermészet ellenük fordul, s nem csak az állatok támadnak. Peter menekülés közben más, csúnya véget ért kirándulók holttesteit fedezi fel, s az őrület határán már csak abban bízik, valahogy mégis kijutnak onnan.