Gustavo Hernández rendezése, a The Silent House horror igaz történeten alapszik. Azaz volt ilyen egyszer valamikor, megírták az újságok és a filmesek még hozzáadtak ezt-azt, hogy félelmetesebb legyen. Egy apa és lánya Uruguayban valahol vidéken renoválna egy lerobbant házat, a tervük az, hogy eltöltenek egy estét az épületben, majd másnap reggel hozzálátnak a munkálatokhoz. Ám a fiatal lány hangokat hall az emeletről, aztán... A filmet teljes egészében kézikamerával forgatták és a világítást csupán gyertyák és lámpások szolgáltatták, a készítők célja az volt a sötétség és szűk terekkel megteremtsék a hangulatot, a félelmet, a feszültséget.

Alex és Greg Wheeler nagy reményekkel viszonyul négy éves fiuk, Jake felé, aki a történetesen jobban szereti a Csipkerózsikát, mint a GI Joe-t. Amikor Jake-et iskolába kellene iratni a szülők azzal szembesülnek, hogy nem képesek megfizetni egy jobb magániskolát. Judy, a Jake óvodájának igazgatója azt javasolja nekik, hogy Jake homoszexuális fiúként jelentkezzen az intényménybe, így ugyanis szintem minden bizonnyal felvételt nyerne az iskolába.

Létezik egy távoli csodás sziget, ahol kis fánk alakú teremtmények, a flamik éldegélnek. Op és Ed, a cserfes, szeleburdi flami-testvérpár egy nap egy különleges virágot talál, amely 1835-ből a mai Sanghajba repíti őket. Egy vadiúj világban találják magukat, ami csupa fény, és zaj, és izgalom, és ahol már nem léteznek a flamik. Az első sokk után a cuki kétbalkezes duó útra kel, hogy megmentsék a fajukat a kihalástól. Miután rátalálnak az időutazó gépre – ami őket is átsegítette az időkapun -, évszázadokat átívelő kalandokban lesz részük, ahol megannyi kedves barátra lelnek, és talán még a történelmet is megváltoztatják.