A Németországban állomásozó amerikai hadsereg tagjai az egyik zenés bárban szórakozva múlatják az időt. Ide jár Tulsa, Rick és Cooky is. A helyiséget minden este zsúfolásig megtölti a közönség. A műsor sztárja a gyönyörű és megközelíthetetlen Lili. Minden udvarlójának kiadja az útját. A három jó barát fogadást köt, hogy Tulsának sikerülni fog az, amin eddig mindenki elbukott. A jóvágású amerikai gitárt ragad, hogy meghódítsa a "bevehetetlen várat". Tulsa belead apait-anyait.

A film Párizsban játszódik, még abban az időben, amikor a Kánkán táncot erkölcstelennek tartják. A társadalom egy része azért harcol, hogy a táncot elfogadtassák a szigorú bizottsággal. A megvesztegethetetlen Aristide Forrestier bíró, mindenáron a törvényt képviseli, még akkor is, ha a törvény rossz. A bíró felveszi a harcot a Kánkán ellen.

Azt mondják, a tánc egyidős a szerelemmel: olyan ösztönös kifejező forma, amely már a beszéd előtt jellemezte az emberiséget. Ősi, személyes művészet, amelyet minden kultúrában, még a primitív népeknél is megtalálunk. Már a barlangrajzokon is megpróbálták ábrázolni a táncot, mivel azonban alapvető eleme a mozgás, ezért állóképen csak egyetlen elemét lehet bemutatni. A mozgókép viszont tökéletesen visszaadja a koreográfiákat, ezért a tánc már a film születésének hajnalán a rendezők kedvenc témájává vált. Az első táncosok csinos fiatal nők voltak, majd Hollywood minden irányzatot megörökített: a ragtimot, a chelstont, a balettot, a keringőt, a rock and rollt, majd a breaket. A "42. utca" című filmmel az álomgyárban külön műfaj jött létre, amely megnyitotta az utat a musicalfilmek előtt, melyeket Fred Astaire és Ginger Rogers tettek örökzölddé.