Egy norvég kisvárosban karácsony este hazafelé igyekeznek az emberek a nagy hóban, a csodálatos északi fény alatt. Útjuk során fizikailag és érzelmileg is keresztezik egymást. A norvég hangulat nagymestere újfent magával ragadja a nézőt és ezért nem meglepő, hogy filmje egyszerre vicces, tragikus és érzelmes.

A csendes kisvárosban mindenki a karácsonyra készülődik. Mariann a karácsonyi vásár forgatagában különös felfedezést tesz. Az egyik árus polcán egy édes kis Teddy mackóra lesz figyelmes, ami bár elsőre egyszerű plüssnek tűnik, úgy tűnik, életre kelt. Ekkor még egyikük sem sejti, hogy ez egy életre szóló barátság kezdete.

A magának való Varg Veum (Trond Espen Seim) ajtaján bekopog egy politikus és felbéreli Veumot, hogy védje meg őt. A kíváncsiságtól hajtva elvállalja az ügyet, és rögtön belekeveredik az északi rasszizmus és idegengyűlölet poklába, ahol még a politikai gyilkosság is belefér.

Abban a pillanatban, hogy elmegy a vonat nélküle, Odd Horten (Baard Owe), a negyven év szolgálat után kényszernyugdíjazott mérnök rádöbben, utazása mostantól nem a nyomtatott menetrend és a jól ismert állomások dimenziójában folytatódik tovább. A jövõ tele van kérdéssel: fog valaha repülõn utazni? Eladja a csónakját? Hogyan kerül lábára egy vörös tûsarkú cipõ? Túléli az éjszakai vezetést egy bekötött szemû emberrel a volánnál?Biztosak lehetünk benne, hogy meg lehet találni az öregedés napfényes pillanatait, és nem kell korosodó norvégnak lennünk ahhoz, hogy rájöjjünk, a nevetés és életigenlés mindannyiunkban ott ragyog. Az O'Horten, Bent Hamer (Dalok a konyhából, Tótumfaktum) csodálatosan aszimmetrikus látlelete az emberiségrõl. Abszurd vízió nagy lélekkel, némi enyhe melankóliával és egyetemes üzenettel.