Fred Graham színész-rendező Shakespeare Makrancos Katáját állítja színpadra. A címszerepre egykori feleségét, Lillit kéri fel, aki kísértetiesen hasonlít az önfejű, akaratos, kiállhatatlan Katára. Fred, akárcsak a darabban Petruchio, elhatározza, hogy mindenáron megtöri az asszony ellenállását és visszaszerzi magának. Hiszen minden véres civódás ellenére kölcsönösen szeretik egymást.

A film egy mississippi-i előadó hajó színes csapatának életét és szerelmét mutatja be. Howard Keel és Kathryn Grayson sztár-szerepben.

Két tengerész - egy nagyvilági kalandor és naiv cimborája - hajóútja során rövid kimaradást kap és beveszi magát a nagyvárosba, Los Angelesbe. A románcra vágyó cimborák hamarosan a szerelem hálójában találják magukat - de korántsem ott, ahol várnánk, a vigalmi negyedben...

A XX. század elején járunk, egy festői szépségű louisianai halászfalucskában. Nagy a sürgés-forgás, hiszen különleges vendégek érkeznek az ünnepségre: Jacques Riboudeaux, a New Orleans-i Operaház messze földön híres igazgatója, és Suzette, a fiatal és gyönyörű énekesnő. Pepe Duvalle, a jóképű halászlegény nemcsak hatalmas erejével, hanem énektudásával is szívesen büszkélkedik. Az igazgató felfigyel az erőtől duzzadó férfihangra, és szerződést kínál a legénynek az operában. A mocsárvidékről a világot jelentő deszkákig azonban kacskaringós út vezet, melynek állomásai között a kudarc és a siker, a szerelem és a csalódás egyaránt megtalálható.

A film abban az időben játszódik, amikor Kalifornia még spanyol gyarmat volt. Egy nap Chico lepusztult fogadójába levél érkezik Bostonból. A "csókos banditaként" elhíresült halott bandavezér fia, Riccardo arról értesíti apja barátait, hogy hamarosan megérkezik. Chicóék boldogok, mert azt hiszik, végre újra minden olyan lesz, mint régen. Riccardónak azonban esze ágában sincs a "csókos bandita" örökébe lépni, ő csak apja fogadóját szeretné felvirágoztatni.

Legújabb Broadway-musicale, a Show Boat hatalmas sikerű premierjének estéjén az ünnepelt komponista, Jerome Kern az autóban felidézi sofőrjének az utat, amely elvezetett karrierjének eddig az állomásáig. Ifjú dalszerzőként ismerkedett meg a legendás James Hesslerrel, aki megismertette vele a hangszerelés titkait. Ebben az időben az amerikai producerek az angol szerzőkért lelkesedtek, Kern mégis hamarosan sikert arat a színpadon - igaz Angliában, ahol élete szerelmét, Eva Leale-t is megismeri. Hazatérve Amerikába, Kern a két háború közti korszak egyik leghíresebb dalszerzőjévé válik - nemcsak a színpadon, hanem a filmvásznon is. Jerome Kern dalait a filmben olyan sztárok tolmácsolásában hallhatjuk, mint Judy Garland, Frank Sinatra, Tony Martin vagy Dinah Shore.

Azt mondják, a tánc egyidős a szerelemmel: olyan ösztönös kifejező forma, amely már a beszéd előtt jellemezte az emberiséget. Ősi, személyes művészet, amelyet minden kultúrában, még a primitív népeknél is megtalálunk. Már a barlangrajzokon is megpróbálták ábrázolni a táncot, mivel azonban alapvető eleme a mozgás, ezért állóképen csak egyetlen elemét lehet bemutatni. A mozgókép viszont tökéletesen visszaadja a koreográfiákat, ezért a tánc már a film születésének hajnalán a rendezők kedvenc témájává vált. Az első táncosok csinos fiatal nők voltak, majd Hollywood minden irányzatot megörökített: a ragtimot, a chelstont, a balettot, a keringőt, a rock and rollt, majd a breaket. A "42. utca" című filmmel az álomgyárban külön műfaj jött létre, amely megnyitotta az utat a musicalfilmek előtt, melyeket Fred Astaire és Ginger Rogers tettek örökzölddé.