Elöljáróban le kell szögezni, hogy a rendőrök élete nem fenékig tejfel. Különösen nem abban a városban, ahol maga a nagy Zéró ütötte fel a tanyáját. Ő a bűnözők koronázatlan királya, akit már réges-rég rács mögött szeretne látni a Kapitány. Zéró az évszázad bulijára készül, amelynek célpontja a Kerek Erdő és annak lakói. Azt eszelte ki, hogy egy zsák pénzért eladja az erdőt egy fakitermeléssel foglalkozó vállalatnak, az erdőlakók pedig szaladhatnak, amerre látnak. A Kapitány és segédei - Eleméri Ede tizedes és Góliát titkosrendőr - kiszimatolják a veszélyt és akcióba lépnek. Nehezen birkóznak meg az akadályokkal, mert a ravasz Zéró mindig másvalaki bőrében jelenik meg. Szerencsére az agyafúrt Kapitány leleplezi a gazfickókat és megmenti az erdőt a pusztulástól!

Váraljai Béla története közvetlenül a változások előtt, a 80-as évek végén játszódik. Hogyan csinál karriert Magyarországon egy tehetséges és gátlástalan vendéglátós? Mennyi munka és energia kell ahhoz, hogy a kitűzött célt elérje az ember? Váraljai Béla bebizonyítja, hogy mindez lehetséges, csak hinni kell.

Régi barátaink: Bence, a Nagy Vadász, Andris, azaz Mr. Doolittle, a Festő aztán Madaras Bonca tűnnek fel ebben a filmben. De megjelenik Nóra és felbolydul minden. A film nyomon követi Nórát és anyukáját, hogyan válnak "Boncává".

A Jókai regényéből készült kétrészes tévéfilm a XIX. század első felében játszódik. Hartner Nándor főispán feleségétől elváltan, a politikától visszavonultan él. Személyi titkára elhatározza, hogy a gyakorlatban valósítja meg szellemi eszményképe, Machiavelli nézeteit. Ellopja Hartner naplóját, és ennek segítségével irányítja a politikai és szerelmi bonyodalmakat. Végül fény derül üzelmeire. A film női és férfi főszerepét a kor ideáljai, Bordán Irén és Lukács Sándor alakítják.

Az ötvenes évek elején, egy határmenti ménestelepen az iskolázatlan, de megbízható, szegényparaszti származású Busó Janit nevezik ki ménesgazdának. A szakmailag képzett méneskari tisztek folyton megalázzák Busót, aki pedig rájön, hogy a ménes érdekében össze kellene fogniuk. Nehéz helyzetbe kerül: a tisztek elutasítják a vele való együttműködést, ugyanakkor felettesei sem fogadják el felmentési kérelmét. A politikai helyzet kiéleződésekor a tisztek menekülni akarnak a végső leszámolás elől. Mivel Busó Janiban nem bíznak, az altisztjük leszúrja.

Hogyan viseli egy átlag magyar család a nyolcvanas évek végén, hogy a lakásukban kényszerleszállást hajtanak végre földönkívüliek? Nagyon jól, sőt, meg is kedvelik az idegeneket, annak ellenére, hogy a 3.emeletei lakás egyszer az 1566-os Szigetvári csatatérré, másszor egy 2115-ös találkahellyé változik miattuk. Hogy sikerül-e hazajutnia a űrhajótörötteknek? A film végén kiderül.

Záróra előtt két ellenőr érkezik egy közértbe, és azonnal leltárt rendel el. A főnök először megpróbálja megvesztegetni őket, majd meg akarja semmisíteni a bizonylatokat. A rutinos "kihallgatók" - a besúgó és a személyzet félelmét kihasználva - egymásnak ugrasztják és leleplezik a társaságot, végül a napi bevétellel együtt távoznak.

A film főszereplője a háború után kikerült Dél-Amerikába. Most hazajön, és találkozni szeretne régi szerelmével. Ugyanakkor elvállalja, hogy vigyáz rokonai gyermekeire, két égetően rossz fiúra, míg a szülők külföldön nyaralnak. Hogy ebből mi lesz? Aki megismerkedik a film elején a "fantasztikus nagynénivel", valamint Hubával és Csabával, már akkor sejteni fogja.

Kátya Katova, az életrevaló, romantikus vidéki óvónő meglepetésszerűen Moszkvába utazik, hogy a korábban kötött megállapodás alapján viszontlássa szerelmét, Jurijt. Hosszas és kalandos utazás után megtalálja a férfit, aki tudomást sem akar venni róla. Kátya Jura lakásában megismerkedik szerelme barátjával, a magyar Lászlóval. Miután a két férfi elhatározza, hogy Magyarországra utazik, a lány elhatározza, hogy utánuk megy. Jura nem enged a lány ostromának, László viszont beleszeret Kátyába.

A Hívójel 1979-ben készült, 1980-ban bemutatott színes, magyar filmdráma, amit Nemere László rendezett, Kereszty András irodalmi riportja alapján. Főszereplő: Bencze Ferenc és Juhász Jácint. A filmet az 1968. december 22-i Mendei vasúti baleset ihlette, és bár a filmben a baleset dátuma is december 22., és a helyszín is a Budapest–Békéscsaba-vasútvonal, a cselekményt viszont áthelyezték 1977-be (bár az évszám nem hangzik el a filmben, de említik, hogy az 1923-as születésű Szániel Sándor 54 éves), és a helyszíneknél is fiktív neveket használnak, így lett Sülysápból "Bajsa", Pusztaszentistvánból "Párd", Mendéből "Veregy". A filmben 52 áldozatot említenek, a valóságban azonban "csak" 43 ember hunyt el a balesetben. A film egyik jelenetében a balesetről készült helyszíni fénykép-felvételeket is mutatják. A film jeleneteit Budapesten és Veresegyházon forgatták.