Belzebub legnagyobb bánatára egyre kevesebb gyarló lélek kerül a pokolra, ezért két cimborájára, Belfegorra, és a társául rendelt Adramalekre bízza, hogy tíz napon belül szítsanak véres háborút Firenze és Róma között.

Pietro Breccia belefáradva a nagyvárosi tülekedésbe, elhatározza, hogy elvonul a hegyekbe. Hosszú esztendőket tölt magányosságban, míg egy televíziós csatorna szenzációra éhes riporterei felkeresik. A társadalom is felfigyel a remetére, és kiderül: a hegyek magányos lakója éveken át nem fizetett adót. Emiatt bíróság elé citálják, és amíg ügyét a római bíróság tárgyalja, a nagyvárosban kell eltöltenie néhány napot. Újra azokkal a jelenségekkel találkozik, amik miatt korábban a remeteéletet választotta...

Nyirkos, roppant várfalak, amelyek sötét titkok tudói. Astolfó, a könyörtelenségéért és szadizmusáért rettegett várúr birodalma ez: az intrikával és szerelemmel átszőtt kalandfilm baljós díszlete. Ebbe a reményvesztett, jajszótól hangos, vagy éppen suttogástól sejtelemes világba vágtat be az elesettek titokzatos gyámolítója, a Vörös Álarcos. Egy magányos hős küzdelme a hatalmasságok gonoszsága ellen, és szerelem varázsereje egy zord világban. Igéző kalandfilm a klasszikus recept szerint...

Marcello valaha komoly írói ambíciókkal érkezett Rómába, ahol most egy bulvárlap munkatársa, a Via Venetóval jelképezett fényűző, hazug és cinikus társasági élet ismert figurája. S noha a hamis csillogású filmipar képviselőinek orgiáin, a letűnt arisztokrácia, az értékválságba került értelmiség, a szenzáció- és pénzhajhász tömegkommunikáció szánalmas vagy kegyetlen "szertartásain" egyaránt teljes erkölcsi és érzelmi kiüresedést tapasztal, végül mégis ennek a világnak adja el magát.