Luisa hercegnő az egyetlen örököse az idillikus királyságban élő királynak és királynőnek. Talán emiatt is viselkedik sokkal bátrabban, szinte olyan, mintha fiú lenne. Amikor azonban a várost egy tűzokádó sárkány támadja meg, a királyságban eluralkodik a pánik. Valamit tenni kell, hiszen már több mint húsz éve nem támadt rájuk ilyen fenevad. A hercegnő ezért úgy dönt, hogy apja akarata ellenére felkeresi azt az egyedüli embert, aki segíthet. Ő pedig nem más, mint Gabriel, akinek az apja valaha már legyőzött egy sárkányt.

A film főhőse filmrendező, aki alkotói és férfi korszakának csúcsán lehetne, ha nem vinné be rohammentő az intenzív osztályra szívinfarktus gyanújával. A betegágyon álmodja végig főhősünk az elmúlt ötven évét, a filmeket, a filmforgatásokat, a nőket, akiket szeretett, s elhagyott. Ráadásul alkotói válságban szenved, amely a nagy ötvenesek szorongása. Kék álmai és ködös emlékképein át betekinthet a néző a filmforgatások kínjaiba, a producer állandó zaklatásaiba, a színészek nyavalygásaiba, a nők és feleségek zokogásaiba, egyszóval az egész filmstáb mindennapjaiba és műhelytitkaiba. S mindennek az áldozata maga a rendező. Eszünkbe jut a 8 és fél, Fellini és álomnői, s "mindhalálig zenére" járnak haláltáncot a színészek, de mindenek fölött a rendező.