Louis Durand az Indiai Óceán közepén fekvő Reunion szigeten élő gazdag dohányültetvényes. Mivel magányosnak érzi magát, házassági hirdetést ad fel. De a nő, aki megérkezik, nem az, akivel Louis levelezett... és itt kezdődik a rejtély. Julie részt vett az asszony meggyilkolásában, és helyette utazott a szigetre, hogy hozzámenjen Louis-hoz és megszerezze annak vagyonát. Az esküvő után nem sokkal el is szökik férje vagyonával. De Louis rájön, hogy mindennek ellenére szereti Julie-t, (aki valójában Marion) és utána utazik Franciaországba.

Truffaut egy film forgatásáról készített filmet, de nemcsak a forgatás nehézségeit mutatja be, hanem szól az emberi kapcsolatokról, amelyek a filmkészítők között alakulnak ki és szűnnek meg. A filmrendező Ferrand a Bemutatom Pamelát című filmjét forgatja. A főszereplő idegösszeroppanásból épült fel, az egyik színész állandóan részeg, emellett a történetben szerelmi bonyodalom, féltékenység és ármánykodás is fellelhető. Truffaut a film a filmben ötlettel a forgatás folyamatát akarta közelről megmutatni. A film erénye, hogy az ábrázolt nehézségek ellenére is derűs képet fest a filmvilág mindennapjairól.

1976, egy francia kisvárosban. Már csaknem vége a tanévnek, amikor a negyedik osztályba új diák érkezik: Julien Leclous. A fiú elhanyagolt külseje, furcsa, deviáns magatartása találgatásokat indít el az osztályban. Hamarosan ki is derül a lehangoló titok... A többiek pedig élik mindennapi életüket. Patrick-nak sem könnyű a sorsa: nyomorék apjával él, és életkoránál sokkal felnőttesebb feladatokat kell ellátnia... "A gyerekek mindennek nekiütköznek, nekiütköznek az életnek, de kegyelem kíséri őket, és kemény fából faragták őket." - mondatja el a tanár feleségével az üzenetét a rendező, Francois Truffaut.

A film a németek megszállta Párizsban játszódik. Marion Steiner színésznő átvette zsidó férjétől a Montmartre színház igazgatását. Mindenki azt hiszi, hogy a férj Dél-Amerikába menekült, valójában a színház pincéjében rejtőzködik. Marion élelemmel látja el, ő viszont pontos utasításokat ad, hogy miként rendezze a színház új bemutatóját. A szépséges és megközelíthetetlen Marion közben halálosan beleszeret a társulat egyik új tagjába.

Antoine Doinel, miután leszerel a katonaságtól, felkeresi régi szerelmét, Christine-t. Munkát vállal egy szállodában, de onnan első nap kirúgják, így hát felcsap magándetektívnek.

A női lábak teremtik meg a világ harmóniáját és egységét – vallja Bertrand. Hősünk egész életében mással sem törődött, mint hogy minél közelebb kerüljön a női nemhez, hogy minél több nőt ismerhessen meg, és hogy minél több időt tölthessen nők társaságában. A nők és a női lábak iránti rajongása néha őrült cselekedetekre sarkallja. Például képes összetörni saját kocsiját, csak hogy kideríthesse egy formás lábú nő lakcímét, akit az utcán látott egyszer. Bertrand nem nevezhető nőcsábásznak vagy szoknyavadásznak: szenvedélyes érdeklődését nem pusztán a szexuális vágy táplálja, hanem annál mélyebb csodálat a női nem iránt. Bertrandnak végül különös szenvedélye miatt kell meghalnia. Temetésén pedig csak nők vesznek részt.

Egy Prévine nevű szociológus bűnöző nőkról készít tanulmányt. Így kerül kapcsolatba Camille-lal, aki azért került börtönbe, mert megölte a férjét és a szeretőjét. Camille elmeséli az életét a fiatal és jóképű Prévine-nek.

Antoine-ból, a csintalan ifjúból huszonhat éves, elragadó fiatalember lett. Az előző filmben, a Lopott csókokban összejött Christine-nel. A fiatal házaspár most az első gyermekét várja. Miután a baba megszületik, Antoine úgy érzi, hogy a felesége elhanyagolja, ezért viszonyt kezd Kiokóval, a gyönyörű japán lánnyal. Mindez azzal fenyeget, hogy tönkremegy a házassága. Christine ugyanis tudomást szerez róla, és útjaik elválnak. Antoine azonban nem tud lemondani róluk.

A múlt század eleji Provence-ban, a levendulamezőkkel borított vadregényes tájakon megelevenedő történet az itt lakó emberek élethalálharcát mutatja be, amit egymás ellen, és a vidéken ritka kincsnek számító forrásvízért folytatnak már hosszú évtizedek óta. Ugolin, a Soubeyran család utolsó reménysége, nagybátyjával, Césarral szemet vet a szomszéd tanyájára, ahol gazdagságot ígérő forrás is lelhető. A tulajdonos egy "baleset" folytán távozik az élők sorából, ám az új örökös, Jean de Florette se számíthat a helybéliek jóindulatára. Elszántsága a film második, ...és a pokol című részében válik sorsszerűvé.