Michel Quint bestsellere alapján készült ez a több évtizedet átölelő, visszaemlékezésekkel teli dráma, melynek középpontjában két francia férfi áll, akik a II. világháborús megszállás során felrobbantanak egy generátort és menekülés közben a németek fogságába esnek. Fogva tartóik azonban nem biztosak abban, hogy ők a tettesek, ezért két másik bajtársuk társaságában egy mély gödörbe hajítják őket azzal, hogy egyet mindennap megölnek közülük, amíg a tettes el nem ismeri bűnét. Innen nincs kiút, ám úgy tűnik, hogy az egyik német őr megszánja a rabokat.

A 19. század végén Joseph Ferdinand Cheval egy egyszerű postás, aki nap mint nap, faluról falura járja Drômen megye útjait. Azután találkozik élete párjával, Philomenával, kettejük kapcsolatából születik a kis Alice. Cheval a világon mindennél jobban szereti a gyermekét, és érte beleveti magát egy őrült, kockázatos vállalkozásba: a saját kezeivel épít neki egy hihetetlen palotát. Nagy megpróbáltatások közepette dolgozik, 33 évig tart míg felépíti különleges munkáját: az eszményi palotát.

1921-et írunk, május van, az emberek énekelnek, Marais vidéke a tavasz szépségeiben pompázik. Itt él Riton és Garris, a két jóbarát is. Ritont valamikor elhagyta szerelme, Pamella, és efölötti bánatát sem az idő, sem a felesége, sőt, gyermekei sem enyhítik. Garris a háborúból vetődött ide, két-három napra tervezte maradását, 12 év lett belőle. Zöldbéka-papa, vagyis Pépé, a gazdag gyáros úrhatnám családjában magányosnak érezve magát, gyakran látogat ki a lápvidékre. Ismerősök, barátok összejárnak, kirándulnak, békát fognak, ha éppen nem a szerelmükkel andalognak... Marais varázsos hangulatáról, lakóinak mindennapi életéről Riton lánya mesél, aki ma boldog nagymama és feleség, s aki tudja, milyen szépek voltak azok az évek, amikor még megvolt a szeretett lápvidék...