A monumentális tévésorozat Jézus életét elveníti fel a filmművészet legnemesebb eszközeivel. Az alkotás lenyűgöző hatásával, történeti és vallástörténeti hűségével egyaránt magával ragadja a nézőket. Zeffirelli filmfreskója sokak szerint Jézus életének, a bibliai történetnek legszebb feldolgozása, melyben világhírű művészek és sztárok nyújtanak feledhetetlen alakítást.

A fiatal Merlin Camelotba érkezik nagybátyjához, az udvari doktor Gaiushoz, hogy okot és célt találjon ébredező természetfeletti képességeinek. De ez a Camelot még korántsem a legendák dicső királysága. Guinevere, azaz a szépséges Gwen a kovács egyszerű lánya, Morgana a várban élő úrhölgy, Artúr Pendragon pedig ugyan erős és jószívű, de pökhendi herceg, aki folyton összetűzésbe kerül apjával, a keménykezű Uther Pendragonnal, aki nem ismer kegyelmet, ha mágiáról van szó. Merlinnek folyton egyensúlyoznia kell a mágia használata és elhallgatása, a jó ügy szolgálata és a lebukás között, hogy egyszer az a hatalmas varázsló válhasson belőle, aki Artúr királlyal egyesíti majd Albion földjét.

Basil egy kizsákmányoló, hotel "menedzser", aki rengeteget dolgozik, és akinek az életét megfertőzik halott vendégek, hotel ellenőrök és a csőcselék. Legnagyobb fejfájást a "viperafészek" - saját felesége Sybil (Prunella Scales) okozza. Együtt vezetik a hotelt - a Waczak szállót, a rendíthetetlen nyugalmú Polly (Connie Booth) segítségével, és a másik alkalmazott Manuel (Andrew Sachs) bárminemű segítsége nélkül, aki egy gyakornok pincér Barcelonából, és dühös a főnökére, aki minden frusztrációjának céltáblája. Basil utálja a vendégeket, durván bánik a személyzettel, mániákusan elront mindent, ami az útjába kerül, kiállhatatlanul sznob és menthetetlenül nős. Mind a felesége, mind a nyavalyás vendégek, mind pedig az ostoba spanyol pincér, Manuel halálra gyötrik őt, pedig ő mást sem szeretne, minthogy jómódú, "előkelő" vendégei legyenek a szállóban.

Amikor Agatha Christie megálmodta a belga nyomozó alakját, alacsony termetű, köpcös, díszes bajuszú, talpig elegáns úriembert képzelt el, aki valamikor az 1880-as években született. Az írónő által életre keltett nyomozó évtizedeken keresztül derítette fel a rejtélyes ügyeket, saját magát pedig minden szerénytelenséget nélkülözve remek embernek tartotta. Christie egészen az 1920-as évektől írt Poirot könyveket, mígnem 1975-ben, a Függöny című regényben vetett véget a detektív életének, aki a leírtak szerint 96 évesen, szívbetegség következtében hunyt el. A filmvásznon több színésznek is lehetősége volt belebújni Poirot bőrébe, leginkább mégis David Suchet alakítása emlékezetes. Suchet a 1990-es évek elején vette át a nyomozó szerepét, filmes alakításai mellett pedig elsősorban Shakespeare színészként ismert.

MacGyver egy univerzális figura, vakmerősége nem ismer határokat. Az erőszakot mellőzve, ám minden keze ügyébe kerülő kacattal sikerül megoldani minden küldetését. Furfangos, okos megoldásai mosolyogtatóak és nagyon szórakoztatóak.