Igaz, hogy véget ért a hidegháború, de erre a CIA- és KGB-ügynökök fáztak rá a legjobban, mert az ő lábuk alatt most lett csak forró a talaj. A Cég mindkét titkos ügynököt ki akarja vonni a forgalomból, emiatt soha nem látott szovjet- amerikai összefogás alakul ki az életükért küzdő kémek között. Kalandjaik so- rán Európa szinte minden nagyvárosát érintik, és még az Eiffel-toronyra is felmásznak.

Azt mondják, a tánc egyidős a szerelemmel: olyan ösztönös kifejező forma, amely már a beszéd előtt jellemezte az emberiséget. Ősi, személyes művészet, amelyet minden kultúrában, még a primitív népeknél is megtalálunk. Már a barlangrajzokon is megpróbálták ábrázolni a táncot, mivel azonban alapvető eleme a mozgás, ezért állóképen csak egyetlen elemét lehet bemutatni. A mozgókép viszont tökéletesen visszaadja a koreográfiákat, ezért a tánc már a film születésének hajnalán a rendezők kedvenc témájává vált. Az első táncosok csinos fiatal nők voltak, majd Hollywood minden irányzatot megörökített: a ragtimot, a chelstont, a balettot, a keringőt, a rock and rollt, majd a breaket. A "42. utca" című filmmel az álomgyárban külön műfaj jött létre, amely megnyitotta az utat a musicalfilmek előtt, melyeket Fred Astaire és Ginger Rogers tettek örökzölddé.

Nyugatra disszidál Nyikolaj Rodcsenko, a legendás orosz balett-táncos, és ott próbálja folytatni karrierjét. Hőn vágyott szabadsága azonban egyetlen perc alatt elillan, amikor a Londonból Tokióba tartó repülőgépe kénytelen leszállni a Szovjetunió területén, Szibériában. Nyikolajt azonnal letartóztatják. Felajánlják neki, hogy kezdjen új életet a hazájában. Látszólag belemegy az alkuba. A KGB később ráállítja Raymondot, a fekete bőrű amerikai katonaszökevényt, azzal a feladattal, hogy lebuktassa Nyikolajt. Ő azonban nem hajlandó beletörődni a sorsába.

A film egy olyan New York-i klub életét dolgozza fel, ahol a hetvenes években divatikonok, rocksztárok és A-listás hollywoodi sztárok buliztak. A hetvenes évek erotikától fűtött levegője és drogok korlátok nélküli használata jellemezte a Studio 54-et, azt a felnőttek számára fenntartott „vidámparkot”, ahol olyan nevek fordultak meg, mint Andy Warhol, Calvin Klein, Elizabeth Taylor vagy Mick Jagger. A New York-i megaklubot 1977-ben alapította két brooklyni vállalkozó, Steve Rubell és Ian Schrager, miután 400 ezer dollárt költöttek a hely felújítására. Az épület eredetileg egy operaház volt, amit 1927-ben építettek. A film, amit Matt Tyrnauer rendezett, tartalmaz interjúkat magával Schragerrel, valamint rengeteg ott bulizóval, és rendszeres Studio 54 látogatóval. Páratlanul részletesen beszámol a világ egyik leghíresebb szórakozóhelyének felemelkedéséről és bukásáról.

Ryan a barátai és szerettei szemében csak egy a sok New York-i banki elemző közül, de titokban már évek óta a CIA-nak dolgozik. Eredetileg azért vették fel, hogy globális gazdasági adatokat rágjon át, de amikor rábukkan egy aprólékosan kidolgozott tervre, amelynek célja az amerikai gazdaság megroppantása és globális káosz kirobbantása, akkor kiderül, hogy csak ő tudja megakadályozni ezt a terrorakciót. Így teljes jogú ügynökké avanzsál, és máris a gyanakvás, az átverések és a halálos veszedelmek világában találja magát. Ezért aztán kénytelen szófukar felettese, mit sem sejtő menyasszonya és egy briliáns elméjű orosz oligarcha között lavírozni, és kénytelen szembenézni egy új valósággal, ahol senkiben sem lehet megbízni, ám milliók sorsa függ attól, hogy rátalál-e az igazságra. A gyújtózsinór ég, és Ryannek mindenki előtt kell járnia egy lépéssel a halálos versenyben.

A RUN DMC-ből Rev Run magával ragad minket a New Yorkban játszódó Diótörő balett hip-hoposított fantáziavilágába. Az éves szilveszter esti lakónegyed-ünnep éjszakáján Maria Clara mamája és papája nincsenek jóban, és ez elszomorítja őt. Maria Clara szünidei kalandra indul, hogy kibékítse szüleit. Útján végig segíti a varázslatos játékkészítő, Drosselmeyer, és a Diótörő, akit életre kelt.