A tizenhat éves Hubert a serdülőkor problémáival küszködik. Nem szereti az anyját, úgy érzi, Chantale valósággal őrületbe kergeti. A fiú megvetéssel viseltetik iránta, utálja a szakadt pulóvereit, a giccses dekorációit, az ételmaradékot a szája sarkában. Ugyanakkor - a többi tinédzserhez hasonlóan - ő sem őszinte vele, nem osztja meg vele a gondjait, problémáit, például azt, hogy a saját neméhez vonzódik. Ez a szeretet/gyűlölet kapcsolat az egész családra veszélyt jelent. Egy napon Chantale megelégeli az állandó összezördüléseket, és bentlakásos iskolába küldi Hubertet.

A 90-es években a tanárként dolgozó Laurence elárulja barátnőjének, Frednek, hogy igazából nőnek érzi magát, és akként is szeretne élni. Esélyeik és önmaguk ellenében szembeszálnak barátaik előítéleteivel, felrúgják családjaik tanácsát és felülemelkednek a társadalom fóbiáin. Tíz éven át próbálnak együtt élni ezzel az átmenettel, nem tudván, hogy a hősies vállalkozás a szerelmükbe is kerülhet.

Egy távoli, sarkvidéki faluban él egy tbc-ben szenvedő, fiatal eszkimó, Avik. Erre az egzotikus helyre érkezik a térképész, Russell. A két férfi összebarátkozik és Russell elhatározza, hogy elviszi Avikot Montrealba, ahol kigyógyíthatják halálos betegségéből. Az eszkimó számára a kórház egy teljesen új világ, amely lehetőséget ad neki, hogy új emberekkel találkozzon és új ismeretségeket kössön. Egy nap megismerkedik a gyönyörű, félig európai, félig indián Albertinával. A két fiatal kölcsönösen egymásba szeret, ám Aviknak vissza kell térnie és kapcsolatuk megszakad. Tíz évvel később, amikor kitör a második világháború, újra találkoznak. Russell a brit hadsereg tisztje, Avik tehetséges pilóta, Albertine pedig Russell mennyasszonya.