Volt egyszer egy zenekar. A "Band". Bob Dylan a névadó. 16 évig játszottak együtt. És volt egyszer egy hippikorszak. A rendező és a riporter nem kisebb név, mint Martin Scorsese. Az operatőri stáb 7 főjéből két magyar operatőr, Zsigmond Vilmos (Oscar-díjas Illés György-tanítvány) és Kovács László. A néző egy unikum koncertfilm részese lehet. Búcsúkoncert, "Az utolsó valcer". A helyszín a San Francisco-i Winterland, ahol először játszottak "Band" néven. Az utolsó valceren túl ez a koncert ünnepi esemény is egyúttal, hiszen egy letűnt korszak nagy zenészei lépnek fel a színpadon, páran közülük a hippikorszak meghatározó himnuszait szerezték és énekelték. Zenei műfajuk a rock and roll, melyben a country, blue grass, blues és a show-k zenei világa keveredik. Az illusztris névsorból álljon itt néhány név a sok közül: Eric Clapton, Neil Young, Neil Diamond, Joni Mitchell, Paul Butterfield, Muddy Waters, Bob Dylan, Ringo Starr, valamint Michael McClure és Lawrence Ferlinghetti (költők).

A 20. század elején a zongora az amerikai zene forrásvidékén kezdte meg pályafutását. Egyik kulcshangszere lett a bluesnak. A zongorán előadott blues egyaránt felhangzott kocsmákban, bordélyházakban, templomokban és harmadosztályú mulatókban végig a Mississippi mentén Louisianáig, Alabamáig és Texasig. Hamarosan szállásra talált New Orleansban, majd tovább terjedt Chicago, Harlem és Kansas City felé. A 20-as évektől kezdve mindmáig a "piano blues" maradt az amerikai zene alapja és forrása. Magába foglalta a boogie-woogie-t, a jump-bluest és a gospel bluest, a spanyol tinge-t, a rhythm and bluest, a városi bluest és mindenfajta jazzt. A különféle bluesokra rányomta bélyegét a zongoristák előadásmódja, egyénisége és ez most az ő történetük.