A vámpír árnyéka egy gondolatkísérlet. Az opus Murnau Nosferatujának (1922) forgatásáról szól, annak a filmnek az elkészültéről mesél, melyet neves rendezője minden idők leghitelesebb mozijaként kívánt leforgatni. Murnau céljának elérése érdekében munkája főszereplőjéül egy valóságos vámpírt szerződtet Max Schreck személyében. A rendező mindent megbocsát színészének, Schreck valamennyi szeszélyét elnézően kezeli és ez szép lassan oda vezet, hogy a színészek gárdája, valamint a stáb erősen megfogyatkozik. Murnaunak szembe kell néznie a problémával: ha be akarja fejezni filmjét, igyekeznie kell, mielőtt ő is Schreck áldozatául esik.

Elaine egyedül neveli fiát, Martint, aki nem ismeri apját, és egyre kontrollálhatatlanabbul viselkedik. Amikor a fiú megharapja az osztálytársát, az anya válaszokat keresve Luxemburgba viszi a nagyszüleihez, ahol súlyos családi titkok tárulnak fel.

A frissen megözvegyült apa, illetve fia magánbordélyt rendeznek be genfi palotájukban. Szerelmes üzletasszonytól az érző szívű kurtizánon át a szüntelenül teherbe eső proletáranyáig minden női archetípus megtalálható háremükben (még egy nyomorék "félnő" is). Napjaik szeretkezéssel és elmélkedéssel telnek, míg eléri őket a kiszámíthatatlan vég.

Úgy tűnik, valóra válik Diana hercegnő álma, a taposóaknák betiltása. Rachel, a Vöröskereszt munkatársa tudja, hogy a hercegnő mindenkinél többet tett az ügy érdekében. Amikor tudomást szerez arról, hogy Diana Párizsba tart, ő is odautazik. A francia fővárosban Rachel kapcsolatba lép volt szeretőjével, a zsaru Thomasszal. A férfi felelős Diana és párja, Dodi biztonságáért. Thomas belemegy, hogy a nő is ott lehessen a Ritz szállónál, ahol Dianáék megszálltak. A hercegnő hajnali autóbalesetét követően Rachel is a helyszínre érkezik. A rendőrséget azonban nem érdekli, mit látott a szállodánál.