Harry és Mónika Stockholm szegényebb negyedében lakó fiatalok. A fiú egy porcelán raktárban, a lány egy zöldséges boltban dolgozik. Nem látnak maguk előtt jövőt különösen akkor, amikor Mónika elveszíti munkahelyét. Elhatározzák, hogy a város körülvevő lakatlan szigetek egyikére mennek keresve a szabadságot és a felszabadulást. Eleinte úgy élnek, mint a paradicsomban. Sajnos hamarosan hiányozni kezd a pénz. Ehhez jön egy őket üldöző huligánnal való drámai összeütközés. Vissza kell térniük. Mikor kiderül, hogy Mónika terhes, összeházasodnak és beköltöznek egy szegényes szobába. Harrynak munkát kell, hogy találjon. Tanulni is akar. A helyzettől kétségbeesett leány megcsalja őt, elhagyja Harryt és pici lányukat.

Bergman harmadik, - a francia lírai realizmus és a német expresszionizmus hatását egyaránt tükröző - játékfilmjében a társadalmi kívülállás témája a svéd tenger mítoszával keveredik. Főhőse Johannes, a testi fogyatékos fiú, aki kapitány apjával és anyjával él együtt egy bárkákat mentő hajón. A fiú a társtalanságtól és a kitaszítottságtól szenved. Az apa a hajóra hozza kabaréénekes szeretőjét, akibe Johannes is beleszeret, és a viszonzott szerelem segíti önmaga elfogadásában. Ebben a filmben bukkan fel először - bár még csak jelzésszerűen - a későbbi bergmani gondolatvilág. "Nem értjük egymást, kár a szóért is, amit egymásra pazarolunk" - mondja a feleség férjének a hitvesi ágyban, a huszonöt év óta tartó lassú elhidegülésükről beszélgetve.

Bergman első rendezői korszakának legjelentősebb filmje, amelynek kameramozgatása, beállításai, színészvezetése már az érett, tudatos művészről tanúskodnak. A századfordulós kisvárosban, a vándorcirkuszosok "istálló, pacsuli és verejtékszagú" világában játszódó történet témája az emberi megaláztatás és annak elviselése.