Sorrentino filmjében egy olyan ember portéját festi meg, akinek története egyszerre bűvöli el, és kényszeríti megvetésre a nézőt. A film főhőse, Gulio Andreotti, aki hét alkalommal volt miniszterelnök, 25 alkalommal töltött be miniszteri posztot és akinek gúnynevei között olyanok szerepelnek, mint: a Halhatatlan, a Szfinx, a Szalamandra, Fekete Pápa, vagy a Sötétség és Örökkévalóság Ura. A barokkosan sűrű cselekmény 60 év zajos, dühvel teli olasz történelme a Kereszténydemokrata Párt első kormányzásától napjainkig.

Az 1900-as évek elején olaszok ezrei emigráltak az Egyesült Államokba a jobb élet reményében. Salvatore egyike azoknak, akik mindenüket egy lapra tették fel: az özvegy farmer eladja a házát, földjét, állatait, hogy gyermekeivel és idős édesanyjával az új világba vándoroljon, ahol mindegyiküknek több jut majd a jóból. Salvatore (akinek neve megmentőt jelent) nem hős, nem vágyik dicsőségre vagy óriási szerencsére, csak egy célja van: munkája legyen és fedél a családja feje felett. Útközben megismerkedik Lucy-vel, ahogy Salvatore hívja -, a feltehetően angol származású hölggyel, aki épp visszatérőben van az Egyesült Államokba. Valamiféle ismeretlen okból Lucy szeretne férjhez menni, mielőtt New Yorkba érnének. Salvatore elfogadja az ajánlatot, és hajlandó feleségül venni. Miután az emigránsok megérkeznek Ellis Island-re, karanténba kerülnek, és vizsgálatok alá vetik őket, hogy megállapítsák, alkalmasak-e az amerikai állampolgárságra.