A szürke hétköznapok és az embertelen nagyváros visszafordíthatatlanul felemésztette Zsenya és Borisz házasságát. Csak a közös gyerekük sorsa és a közös lakás eladása maradt kínzó kérdésként köztük, már mindketten az új kapcsolataik boldogságát várják. A nagyon feszült utolsó napok állandó veszekedései közben észre sem veszik, hogy mióta nem látták 12 éves fiúkat. A bürokratikus rendőrséghez hiába fordulnak, ezért az állam szerepét magukra vállaló önkéntesek segítségével indulnak a kisfiú keresésére. Útjuk során letaglózó mélységeiben ismerhetjük meg napjaink Oroszországában a boldogságot keresők kilátástalanságát.

Natalia, egy távoli orosz vidéken fekvő kolostor apácája 17 évvel a Dubrovka Színházban elkövetett csecsen terrortámadás után érkezik Moszkvába. Őt küldték, hogy megemlékezést szervezzen a 2002 októberében történt támadás több száz áldozatának emlékére. Hamarosan kiderül, hogy Natalia és családja szemtanúja volt a támadásnak. Mivel az áldozatokat szinte elfelejtette a külvilág, a megemlékezés (vagy konferencia, ahogy hivatalosan kell hívniuk az eseményt) szervezőit és résztvevőit a társadalom többi része tehernek érzi. Az emlékest néhány résztvevőjének kronologikus visszaemlékezéséből feltárulnak Natalia személyes történetének sötét részletei.