Özvegy Billardné Párizs külvárosában éli csendes életét. Kedvenc szórakozása a cselédlány noszogatása. Lehetetlennél lehetetlenebb feladatokat ad neki, s egy véletlen folytán meghal. Persze Danielle Tantit ez sem rázza meg, tovább éli infantilis játékait, egész nap a szomszédokat lesi. Egy szép napon városi rokonai beállítanak hozzá, s könnyelműen magukkal viszik a szegény öreglányt. Ettől a naptól kezdve a család élete pokollá válik.

A Foix grófságbeli Artigat nevű faluban 1538-ban a mindössze 14 éves Martin Guerre-t összeadják a falu tekintélyes családjából származó Bertrande de Rolsszal, aki még szintén gyermek. A házasság sokáig terméketlennek bizonyul. A kilencévi férfiúi kudarc igencsak megalázó a fiatal Martin számára, így amikor megvádolják, hogy meglopta apját, végképp tarthatatlannak érzi helyzetét. Elhagyja feleségét, birtokát, és sokáig nem hallat magáról. Hosszú évek múltán azonban megjelenik egy férfi, aki a rég elveszettnek hitt Martin Guerre-nek adja ki magát. Elfogadtatja magát a családdal, a legközelebbi rokonokkal és az egész faluval. Burkolt kételyek személyazonosságával kapcsolatban már kezdettől fogva megfogalmazódnak, ám a férfi a legintimebb titkokat is tudja feleségéről…

Valentine fogoly, fotómodellként a konzumkultúrához, magánemberként egy kisszerű, szeretni sem képes, ám féltékenykedő fickóhoz van láncolva. Megismerkedik egy bíróval, aki aktív korában legálisan, nyugdíjba vonultan illegálisan ítélkezik embertársai fölött. Az emberek rosszak - mondja. Nem, csak erőtlenek - válaszolja a lány, s a fogolyléten túlra mutatóan minden gesztusa, ellentétben az ítélkezőével, részvéttel teli. Kapcsolatuk az idegenségtől közelít a szeretet felé, mígnem a bíró feljelenti magát, s egyszer csak álmodni is képes: boldog jövőt álmodik -nem magának- a lánynak.