1948-ban Pablo Neruda szembeszegül Chile korrupt elnökével, aki ezért megfosztja őt a szenátusi tagságától, és elrendeli a letartóztatását. A veszélyben élő költő előbb egyik helyről a másikra költözik Chilében, aztán az Andokon átkelve Argentínába menekül. Menekülése során Dél-Chile felé veszi az irányt, ahol a korábbi éveit élte. Ide kötik a gyermekkori élményei: az első szerelem, az édesapjával átélt időszak, a hiányzó anyja emléke, és az ősi helyi rituálék, amelyek mind megihlették őt.

Egy hajdani gyermekénekes, akinek traumatikus élményben volt része, remeteként tengeti napjait, azonban feltűnik az életében egy nő, akit elvarázsol a hangja.