Katalónia a háború utáni években. A tizenegy éves Andreu két testet talál az erdőben. A hatóságok gyilkossággá minősítik az ügyet, a legfőbb gyanúsított pedig Andreu apja. A kiskamasz világa egyik napról a másikra széthullik. A szeretett apja eltűnik, hogy elrejtőzzön a csendőrök elől, az anyja pedig kénytelen túlmunkát vállalni, hogy megéljenek. A nehéz időkben a fiát a nagymamájára és annak lányaira bízza, akik egy farmon élnek. Andreu egy fantáziavilágba menekül. Ám amikor megtudja, hogy a rendőrség nem nyomoz tovább, elhatározza, hogy megtalálja az igazi gyilkost.

Egy tanár házaspár, Laura és Daniel, szokatlanul kellemetlen helyzetbe kerülnek, amikor Daniel régi barátja, Mario, furcsán viselkedik és mindenképp szeretné megismertetni velük a lányát, Júliát. Daniel nagy nehezen megszabadul tőle, de másnap a barátjuk öngyilkosságáról értesülnek. Az árván maradt Júlia időlegesen hozzájuk kerül, Daniel rossz érzései ellenére, amelyeket nem csupán Mario öngyilkossága váltott ki belőle, hanem az is, hogy milyen elragadtatással veti bele magát Laura az anya szerepébe. A feszültség tovább nő, amikor Laura Júliával igyekszik visszanyeretni az életkedvét, Daniel viszont valami fenyegetést érez a lány viselkedésével kapcsolatban. Úgy érezni, visszatérnek a múlt fenyegető árnyai, melyek Marióval álltak kapcsolatban, és amelyekről azt hitte, végérvényesen maga mögött hagyta őket...

A fiatal és friss szellemű chilei rendező, Matías Bize, 1980-ban született. Első filmje, a Sábado, azaz az Esküvői videó élesben, vágatlanul készül, a sztori ugyan nem eredeti, de jó ízléssel még egy kicsikét csavar is rajta. És ha már, akkor ez a tény, a bekapcsolt digitális kamera megszakítás nélküli, folyamatos jelenléte az események alakító részévé válik. Harmadik filmjénél is ugyanezt az alkotói, rendezői módszert használja. Most "A sírásról" készített egy megrendítő erejű, poétikus filmet, amely több rendezői díjat nyert alkotás a latin-amerikai filmfesztiválokon. A chilei mozi főhőse ismét egy férfi és egy nő. Örökkön-örökké visszatérő témája a rendezőnek a párkapcsolatok végtelen hullámzása, a kezdeti örömöktől a végtelenül fájdalmas végkifejletig. Örök kérdésfelvetése, vajon meddig működik egy jól induló párkapcsolat és mitől? Vajon, mitől van az, hogy a szerelem első látásra még létező és lélegző a párok között, de a hétköznapok szintjén lehangolóan szürkévé és köddé válik

Két ugyanolyan vihar tör ki pontosan 25 év különbséggel. Egy nőt meggyilkolnak. Egy lány eltűnik. Van-e összefüggés az események között, vagy csak véletlen egybeesés, netán valami más áll a háttérben? Csupán 72 óra áll rendelkezésre az igazság kiderítéséhez.

Salvador Mallo filmrendező élete alkonyán visszatekint a maga mögött hagyott évekre. Gyermekkora a hatvanas években, családja kivándorlása egy jobb élet reményében és a letelepedés egy spanyol faluban, az első vágyakozások és az első már felnőttkori szerelem a pezsgő Madridban a nyolcvanas években, a szakítás fájdalma, miközben továbbra is szétfeszítik a heves érzelmek, ahogy az írást kezdi el alkalmazni terápiaként, hogy felejtsen, ahogy felfedezi a mozi varázsát, és az üresség, az a végtelen üresség, amely meggátolja, hogy továbbra is filmeket készítsen. A “Fájdalom és dicsőség” az alkotásról szól, hogy milyen nehéz is elválasztani azt a magánélettől, s a szenvedélyről, amely értelmet ad az életnek és reményt. Salvador rádöbben, hogy égető szüksége van rá, hogy felidézze a múltját, és ebben az elbeszélésben találja meg a megváltást.

Barcelona, Spanyolország, 1912. Egy gazdag családból származó lány eltűnése olyan eseménysorozatot indít el, amely megingatja a képmutató társadalom gyenge alapjait.

Az Isis rémuralma alatt élő három nő története, akik minden nap szörnyűségekkel néznek szembe.

Váratlan találkozások, komikus pillanatok és abszurd döntések – történetek, amelyekben magunkra ismerhetünk, bár inkább nem beszélnénk róluk, sőt legjobb lenne őket elfelejteni. A Truman, a Péntek Barcelonában és a Szenvedélyes szomszédok rendezőjének új filmjében öt feszes ritmusú, esemény- és érzelemdús történet fonódik össze véletlenszerűen, a főszereplők érzelmeire összpontosítva.