A francia Abel Tiffauges egy naiv férfi, aki egyszerű életet él, és szerelőként dolgozik. Tévesen megvádolják azzal, hogy gyermekmolesztáló, a második világháború kitörésekor katonának toborozzák, de hamarosan fogságba esik, és a náci Németország szívébe viszik.

Tragikus tévedés következtében a huszonhat éves Lukasz börtönbe kerül. A rabok, akik közé kerül, éppen annyira különbözőek, mint amennyire különbözőek az élettörténeteik és az általuk elkövetett bűntettek. A zárkába összezsúfolt hat ember a nap huszonnégy órájában egymásra van utalva. Az elítéltek között egyre több az ellentétes érdekekből és a jellemek különbözőségéből származó konfliktus. Egyik nap új elítélt kerül a cellába. A férfit pedofiliával vádolják. A lakók az újonnan érkezett ellen fordulnak, Lukasz sem maradhat közömbös.

1939, Varsó. Wladyslaw Szpilman zongoraművész egy lemezstúdióban dolgozik, amikor bombázni kezdik a várost. A felvétel félbeszakad, Wladyslaw hazatér. Otthon zsidó szülei és testvérei megpróbálják eldönteni, mit vigyenek magukkal, ha a növekvő náci fenyegetés miatt menekülniük kell Varsóból. Wladyslaw nem akarja elhagyni a várost, mivel szereti, s legalább annyira rajong Dorotáért, a fiatal csellistáért. A nő nagyon aggódik a növekvő antiszemitizmus miatt. Családja nem sokkal azelőtt költözött be a fallal körülvett gettóba, és megpróbálnak alkalmazkodni az ottani élethez.