Primo Spaggiari, egy emiliai parasztcsalád sarja, pármai sajtokat és sonkákat előállító üzem tulajdonosa. Születésnapján tehetetlen tanúja lesz, amint fiát elrabolják. A hamarosan megérkező váltságdíj-követelés kapcsán fölvetődik benne üzeme eladásának gondolata is, amit személyes vereségként, egész élete tönkretételeként élne meg. Feleségének sikerül kétes hírű üzletemberektől összeszednie a váltságdíj összegét. Amikor Primo értesül fiának állítólagos haláláról, a kölcsönkapott pénzt üzemének talpraállítására akarja fordítani. Felesége és gyermeke barátai azonban még idejében megakadályozzák tervének végrehajtását.

Nina története, egy vidéki lányé, aki szereti a színházat, és színésznő akar lenni. Nina Párizsba utazik és itt, az érdeklődésének köszönhetően, varázslatos helyeket és fura embereket ismerhetett meg a városban. Közöttük jelenik meg Quentin, színész, akinek karrierjét múltbéli tragikus események törték ketté és Scrutzler, ismert rendező. Ninának az új ismeretségei nem csak egy esély a karrierre az elképzelt hivatásban, ez egy esély is, hogy megismerje önmagát.

Giovanna, bár még mindig nagyon fiatal, 9 éve ment hozzá odaadó férjéhez, Filippóhoz. Egész nap egy üzemben dolgozik, neveli két gyermeküket, mellékesként süteményeket süt egy kávézónak, így jókora felelősség nehezedik a vállára. Egyik este a csupa jóindulat Filippo egy emlékezetét vesztett, eltévedt idős úrral állít haza. Giovanna nem örül az újabb tehernek, de kényszerűségből egyre több időt tölt a férfival, s lassanként felfedi eltemetett múltjának megdöbbentő titkait... Miközben férje szelídsége egyre jobban irritálja, az ideális férfiról alkotott fantáziáit a szemközt lakó jóképű, rejtélyes szomszédra vetíti ki, akit abban a reményben figyel, hogy némi izgalmat csempésszen az életébe.

Enricónak, a híres forgatókönyvírónak két nagy ellensége van: az írógép és a határidő. Pedig most olyan forgatókönyvet várnak tőle, ami megnevetteti az embereket, sőt már a honoráriumot is felvette érte. Célba veszi hát a barátait, a szellemi élet legkülönbözőbb figuráit, őket látjuk alaposan kifigurázva egy-egy karatkteresen megrajzolt epizódban..

Olaszország, 1943. Cathcart ezredes folyton emeli az amerikai bombázópilóták bevetésének számát. Yossarian kapitánynak és társainak nincs más lehetősége, minthogy megpróbálja orvosi úton leszereltetni magát. Ezzel azonban beleesnek a huszonkettes paragrafus csapdájába. A szabály szerint ugyanis leszerelni csak azt a katonát lehet, aki ezt az elmeállapotára hivatkozva kéri. Aki viszont ezt kéri, az nyilvánvalóan nem lehet őrült, csupán ki akarja magát vonni a harci állományból. Vagyis nem szereltethető le.

A modern filmművészeti irányzat emblematikus rendezőjének számító Fellini később az ún. posztmodernhez csatlakozott. Ennek az áramlatnak lett jelentős műve a Casanova. Ezt a sokszor és sokféle értelmezésben feldolgozott témát Fellini a hetvenes évekre utalóan főleg egy aspektusára élezte ki: Casanova, aki kora művelt, önálló szellemiségű alakja volt, éppen ebben a minőségében nem kellett senkinek. Szexuális látványosságként, erotikus gerjesztőként kezelték, hiába próbált újra meg újra teljes emberként érvényesülni, ez még a szerelmében sem sikerült. Emlékirataiban, nemhiába tekint vissza keserűen erre a sajátosan romlott egyéneket igénylő, bomlott világra, ahol még egy gép is szeretetreméltóbb az embereknél.