1982-ben Wim Wenders A 666-os szoba című filmjében megkérdezte 16 kollégáját, hogyan látják a mozi jövőjét. Az időközben eltelt negyven év a filmiparban rengeteg változást hozott, a kábeltévé, a VHS és DVD, majd a streaming megjelenésével, legutóbb pedig a pandémia miatt jósolták a mozi halálát. Wenders eredeti kérdéséhez kanyarodik vissza Lubna Playoust rendező A 999-es szoba című filmjében. A digitális átállás vajon a technológiai fejlődésen túl is felforgatja a filmművészetet? Szükségünk van-e még arra a közösségi élményre, amit a mozizás jelent százhuszonnyolc éve?

Jep Gambardella, író és újságíró a római társasági élet központi figurája. Annak ellenére, hogy tehetséges írónak tartják, mindössze egy könyvet írt, azt is 40 évvel ezelőtt. Jep az írás helyett legtöbb energiáját abba fekteti, hogy részt vegyen a felső tízezer társasági rendezvényein, a hajnalig tartó partikon és bulikban. Lényegében éjszaka él és nappal alig csinál valamit. Jep 65. születésnapja után egyre inkább elgondolkodik élete haszontalanságán, olykor iróniával, olykor rezignáltan gondol önmagára és arra a társadalmi elitre, amelynek ő is részese. Továbbra is bulizik, de közben bejárja Rómát. Régi és új ismerősökkel találkozik leginkább azért, hogy megtalálja a fecsegés és a zaj mögött meghúzódó "nagy szépséget".