Eisenstein a második világháború befejezése után a szovjet mozi talán legmonumentálisabb filmjét készítette el. Az oroszok legendás uralkodója, IV. Iván cár életét bemutató film lenyűgözően nagyszabású, amelyben megjelenik a rendező bravúros montázstechnikája, és olyan képekben gyönyörködhetünk, mintha minden filmkocka egy-egy képzőművészeti alkotás lenne.

A történet helyszíne egy eldugott szibériai kis falu Jelany, amelyhez még út sem vezet. A lakók egyetlen kapcsolata a külvilággal, egy folyó. Ezen a folyón kúszik be a külvilág hangja, hol gyengébben, hol erősebben. Ettől függetlenül a kis faluban zajlik az élet. Afanasi Ustyuzhanin egy derék ember, aki szemhatárát szeretné jobban kiszélesíteni, ezért utat épít az erdőn keresztül. Később az ő fia is Nyikolaj, továbbviszi ezt a munkát, ami addig tart, amíg Solomin meg nem öli őt húga elcsábítása miatt. A családi rivalizálások még a következő generációval sem szűnnek meg, hiszen Nyikolaj fia, Alekszej, beleszeret a Solomin család egyik lányába.

Borisz Polevoj regényének filmes adaptációja. A drámai történet középpontjában Alekszej Mereszjev vadászpilóta II. Világháborús élettörténete áll. Harcban megsérült gépével kényszerleszállást hajt végre az ellenség által megszállt területen. Az ellenséges vonalakon keresztül kúszik-mászik a téli tájban, hogy visszataláljon a bajtársaihoz. A partizánok találnak rá és viszik kórházba, ahol amputálni kell mindkét elüszkösödött lábát. Erős akaratának és jellemének köszönhetően visszaküzdi magát a vadászpilóták közé...

A XV.században élt Oroszországban egy véreskezű, kegyetlen uralkodó, Rettegett Iván. Iván cárt megkoronázzák, ám rengeteg ellenséget szerez magának, feleségét is megmérgezik. A hatalom, az ország egybekovácsolása és felesége halála teljesen megrendíti Ivánt. Árulók veszik körül, ezért bizalmas embereket állít maga mellé. Később kiderül felesége gyilkosának a neve és egy csellel sikerül is leleplezni az összeesküvőket.

A nagyerdő közepén vígan ünneplik az emberek a farsangot. A Tél búcsúzik, hogy átadja helyét a Tavasz tündérének. Ám lányuk, Hópelyhecske úgy dönt, hogy az emberek között marad. Egy idős, gyerektelen házaspár befogadja a szép és kedves lányt. Próbálják férjhez adni, de Hópelyhecske szíve nem olvad fel a fiatalemberek iránt. Egy nap megpillantja a gyönyörű lányt barátnőjének vőlegénye, Mizgir és olthatatlan szerelemre lobban iránta. A féltékeny barátnő a cár atyuskához fordul segítségért... Ez a szépséges mesefilm Osztrovszkij Tavaszi mese című novellája alapján készült.

Fülledt nyári napon játszódik Mihalkov filmje, Vojnyicevék birtokán, ahová lassan megérkezik a zajos, vidám vendégsereg. Kínos robajjal szakadnak ki a köznapi fecsegés semmitmondó szavai, s hullanak alá a semmibe. A csönd beszél a filmen, s az emberek fecsegéssel próbálják túlharsogni. Beszédük, megannyi ostoba tréfájuk azonban állandóan megfeneklik. A tréfa mögött az emberi viszonyok, ambíciók, szerelmek és tragédiák finom szövésű hálója válik láthatóvá. A szereplők életének az a belső, igazi tartalma, amelyet Dancsenko találóan nevezett a Csehov-drámák "víz alatti áramlásának", már elveszett. Platonov kimondja a kimondhatatlant: a "szép és tiszta élet" végleges elvesztését, hazug életük teljes reménytelenségét. "Aki egyetlen egyszer, a legkisebb ügyben is árulást követ el önmagával szemben - kiáltja -, az soha nem tud kikecmeregni az árulások hálójából. Most már biztosan tudom: elég egyszer elárulni azt, akit szeretünk és többé nem szabadulhatunk a hazugságok láncolatától."

Oblomov naphosszat a sötét városi lakás pamlagán hever és ábrándozik. Gondolatban sokszor megváltoztatja birtokának gazdasági rendjét: reformokat vezetnek be, amelyek az ő érdekét ugyanúgy szolgálnák, mint a jobbágyok javát - de a valóságban ilyen óriási változás túl sok energiát, harcot igényelne. Lassan már amúgy sem érdemes semmin sem változtatni, hiszen az oblomovski birtok szép csendesen pusztul. Oblomov életébe csak Olga megismerése hoz rövid időre változást.