Karsten Aslaksen, egy vegyipari cég főmérnöke nyom nélkül eltűnik. Szeretője, az ismert politikus, Vibeke Farang, felbéreli Varg Veumot, a magánnyomozót, hogy akadjon a nyomára.

Izgatott fiú érkezik lélekszakadva a vidéki rendőrőrsre, s jelenti, hogy felfedezett egy szörnyű gyilkosságot: a közeli erdőben megbújó magányos tanyán holtan talált egy idős asszonyt. És mást is látott: a fák között ott bujkált még valaki, a környékbeliek által jól ismert fiatalember, Errki, aki többször állt már pszichiátriai kezelés alatt. Errki megjelenése régóta rossz ómen: mögötte mindig a halál jár. A következő reggel egy közeli városban bankrablás történik. A fegyveres rabló nemcsak a pénzt, hanem egy túszt is magával visz. Ám a túsz nem úgy viselkedik, mint azt várnánk: csak ül némán, magába fordultan, talpig feketébe burkolózva, arcát fekete haja mögé rejtve.

Abban a pillanatban, hogy elmegy a vonat nélküle, Odd Horten (Baard Owe), a negyven év szolgálat után kényszernyugdíjazott mérnök rádöbben, utazása mostantól nem a nyomtatott menetrend és a jól ismert állomások dimenziójában folytatódik tovább. A jövõ tele van kérdéssel: fog valaha repülõn utazni? Eladja a csónakját? Hogyan kerül lábára egy vörös tûsarkú cipõ? Túléli az éjszakai vezetést egy bekötött szemû emberrel a volánnál?Biztosak lehetünk benne, hogy meg lehet találni az öregedés napfényes pillanatait, és nem kell korosodó norvégnak lennünk ahhoz, hogy rájöjjünk, a nevetés és életigenlés mindannyiunkban ott ragyog. Az O'Horten, Bent Hamer (Dalok a konyhából, Tótumfaktum) csodálatosan aszimmetrikus látlelete az emberiségrõl. Abszurd vízió nagy lélekkel, némi enyhe melankóliával és egyetemes üzenettel.