McMurphy, a kisstílű bűnöző a börtön helyett elmegyógyintézetbe záratja magát. Hamarosan rájön: a műintézmény lakói -akik ellentétben vele, nem tettetésből kerültek ide- semmivel sem bolondabbak nála, annál inkább bolond a világ, amely idejuttatta őket. McMurphy hamar elveszti a kívülállás páncélját, ezért megpróbál segíteni társain, akiken látja: az orvostudomány köntösébe bújtatott érzéketlenség és álszent gyógyítás -valójában fegyelmezni, idomítani akarás- csak rontja állapotukat.

Olaszország, 1943. Cathcart ezredes folyton emeli az amerikai bombázópilóták bevetésének számát. Yossarian kapitánynak és társainak nincs más lehetősége, minthogy megpróbálja orvosi úton leszereltetni magát. Ezzel azonban beleesnek a huszonkettes paragrafus csapdájába. A szabály szerint ugyanis leszerelni csak azt a katonát lehet, aki ezt az elmeállapotára hivatkozva kéri. Aki viszont ezt kéri, az nyilvánvalóan nem lehet őrült, csupán ki akarja magát vonni a harci állományból. Vagyis nem szereltethető le.

Judy (Barbra Sreisand) temperamentumos ifjú diáklány, akinek be sem áll a szája és aki - ha kell - közönséges is tud lenni. Egy kongreszuson megismerkedik egy meglehetősen félénk zenetudóssal, Howarddal (Ryan O'Neal). A férfit elbűvöli, de el is bizonytalantja a lány szertelen viselkedése. A zenész, Judyval együtt akaratán kívül számos zűrzavaros helyzetbe keveredik, többek között ékszerrablásba is. A krimi és az érzelmes szerelmi románc határán táncoló filmkomédia őrült hajtóvadászatba torkollik.