A Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének alaphelyzetét és motívumait idéző filmben Michel meggyőződésből lett zsebtolvaj. Szerinte vannak emberek, akiknek szabad megszegniük a törvényt, s maga is ilyen. Barátnője, Jeanne és egy rendőrfelügyelő hiába próbálja az ellenkezőjéről meggyőzni; ügyessége folytán a rendőrségnek sehogy sem sikerül tetten érnie. Amikor két cinkostársát letartóztatják, Michel átmenetileg elhagyja Párizst. Visszatérvén újra találkozik Jeanne-nal, akit közben egy másik férfi teherbe ejtett. Újra lopásra adja a fejét, hogy a lányt támogassa, de ezúttal elfogják. Jeanne meglátogatja, s Michel ekkor ébred rá, hogy szereti: "Milyen furcsa utat is kellett bejárnom, hogy eljussak hozzád."

Osima Nagisza, aki Az érzékek birodalmában korszakot nyitott a szexualitás művészi filmábrázolásában, most Jean-Claude Carriere-rel, Bunuel forgatókönyvírójával közösen írt, Szerelmem, Max című filmjében a vágy titokzatos tárgya egy gyengéd tekintetű, jól fejlett csimpánz. Az elegáns és gazdag angol diplomata felesége és a hímállat közötti viszony természetesen nem nélkülözi az erotikus természetű képzettársításokat, de ez csupán az illetlen gondolatok területére korlátozódik, s a teljes komolysággal ábrázolt képtelen kapcsolat elsősorban érzelmi természetű, halálosan fájó és végzetszerűen pusztító.

A korábban nagyvilági életet élő Marcel cipő pucolóként dolgozik Le Havre-ban. Nyugodt, megszokott életét azonban két dolog is felzaklatja. Imádott felesége, Arletty hirtelen rosszul lesz és végzetes betegséggel diagnosztizálják. Ugyanekkor a kikötőben meglát egy afrikai menekült fiút, akit keres a rendőrség. Marcel úgy dönt, hogy segít a gyereken és elszállt optimizmussal kezd el küzdeni az ellen, hogy visszatoloncolják Afrikába.

Az árvaházban nevelkedett Georges Párizsban él az 1900-as évek fordulóján. Az örökségről szőtt álmait azonban szertefoszlatja nagybácsija, aki nemcsak elherdálja azt, de Georges unokatestvérének, a szép Charlotte-nak a kezét is másnak ígéri helyette, akit ráadásul a lány nem is szeret. A bosszús Georges sajátos módon bosszulja meg mindezt, ellopja a vőlegényjelölt családi ékszereit, megakadályozva ezáltal a frigyet. Mintegy mellékesen rájön, hogy élvezi a tolvaj létet. Nekiáll, hogy módszeresen kifossza a gazdagokat, így tiltakozva a burzsoázia ellen.

Hulot úr vendégségbe utazik: meglátogatja nővérét, sógorát és unokaöccsét. A régi vágású férfi idegenül csetlik-botlik a modern nagyvárosban, minduntalan képtelen kalandokba keveredik. Könnyfakasztóan komikus, ugyanakkor torokszorítóan szomorú jelenetek példázzák, "hogy mennyire nem lehet boldogan élni a modern, műanyag világban, hogy az ódon kisváros ódon piacán érzik jól magukat a csavargó kutyák, a gyerekek és velük a régi világból itt maradt Hulot úr."