Az utóbbi évek világszerte legsikeresebb francia vígjátéka ötletes történetet tálal: egy középkori lovag és pajzshordója mai világunkban találják magukat egy szenilis varázsló jóvoltából. Egy lovagnak nem okoznak gondot a sárkányok, bármiféle formát öltsenek is, ezért gyakran kénytelen kivonni kardját gépesített világunkban. Feltalálja magát és családja mai leszármazottait kéri fel segítségül, hogy visszajuthassanak saját korukba. A család persze hitetlenül áll a páncélos szélhámos előd furcsaságai és körmönfont beszédmódja előtt. Nem kevés viszontagság árán sikerül meggyőzni őket és közben görbe tükröt tár elénk túlkomplikált világunkról.

Godefroy lovagnak ismét vissza kell térnie a jelenbe. Egyrészt, mert az időkaput nem csukták be maguk után, másrészt a lovag nem kelhet frigyre szeretett hercegkisasszonyával, ha nem kerül elő a féltve őrzött és eltűnt ereklye, amely a család termékenységén hivatott őrködni. Mintha mindez nem lenne elég, hűséges fegyverhordozója helyett annak mai leszármazottja tért vele vissza tévedésből a középkorba. Rendbe kell hozni a kizökkentett időt.

Victor Derval egykor nagyon nagy színész volt, a legnagyobb francia színész. Ki más is játszhatná ezt a szerepet, mint Philippe Noiret. A Párizs királya egyszerre idézi fel a Kean, a színészt, a nagy színészóriásokról szóló darabokat, és a nagy társasági, társalgási komédiákat. Tanácsadók, szerzők, varrónők, a felfuvalkodott apa hatalma ellen ágáló fiú kavarognak az abszolút főhős színész körül, akinek glóriája egy ideje már halványabban ragyog. Dominique Maillet kamerája előtt nő fel a kissé fura akcentussal beszélő, Csehovot egészen rendhagyóan értelmező lányt, Lisa Lanskát alakító Varga Veronika a színészóriással szinte egyenrangú színésszé. Ő forgatja fel a színészkirály világát, életét. Varga Veronika még főiskolás volt, amikor erre a szerepre felkérték, ez a szerep tette őt ismertté, egyáltalán (francia) színésznővé.