"Tudtad... ...hogy másodpercenként 5 centiméter? Micsoda? Olyan gyorsan hullanak a cseresznye-virág szirmok." Shinkai Makoto ezúttal Takaki-san és Akari-chan történetét rajzolja le egy romantikus drámában. Gyerekkoruk óta ismerik egymást, és mivel mindketten a könyvtárat részesítették előnyben és nem a játszóteret, hamar nagyon jó barátokká váltak, majd szép lassan egymásba szerettek. Azonban a sors máshogy látta jónak a dolgokat, a szüleik munkái miatt költözniük kellett, így egyre távolabb és távolabb kerültek egymástól. A film kettejük távolságáról szól, mind fizikailag, mind lelkileg.

Főszereplőnk, Takao Akizuki megkezdi felső gimnazista éveit. A kinézetre talán átlagosnak tűnő fiú nagy álmokat dédelget magában... mégpedig azt, hogy cipész lesz. Amire már most elkezdte a felkészülést és a lázas gyakorlást. Azonban van ennél egy nagyobb titka is... ami az esős napokhoz kapcsolódik. Takao ugyanis ilyenkor nem az iskolába veszi az irányt, hanem egy parkba, ahol nincs egyedül. Feltűnik ugyanis egy titokzatos nő, aki már korán reggel sört iszogat csokival, és mellesleg szintén törzshelyének tekinti a parkot, természetesen csak esős napokon. Mondanom sem kell, hogy a furcsa párosunk ezután egyre többet találkozik és mindig egy picikével közelebb kerülnek egymáshoz. Amíg végül az esős évszak végeztél ez meg nem szűnik és mindenre fény derül a szép és titokzatos nőről, aki teljesen magával ragadta tizenöt éves főszereplőnket.