A „kelekótya angyalnak” (André Bazin adta ezt a szeretetteljes becenevet Tatinak) ez az utolsó előtti filmje, s egyben a legmélyebb, legszomorúbb humorú remekműve. Három évet várt a bemutatásra, s a legenda szerint egész vagyona, mindene ráment erre a filmre. „A Playtime-nak már szinte hivalkodva nincs egységes cselekményvezetése és elmesélhető története. Helyben futás ez, kapkodó lélegzettel, nem is igazán epizódok füzére, ezek sehogyan sem kapcsolódnak össze: a film a teljes széthullásról és a dolgok, összekapcsolhatatlanságáról szól. S főleg a kapcsolatteremtés reménytelenségéről. A epizódok nem 'darabok', hanem szálacskák, vonalacskák, melyek egyszerre eltünedeznek, elhalnak: csak a hosszú lábú, búsképű Hulot úr bolyong tovább egykedvűen és reménytelenül az értelmetlen üvegházban. A burleszk inspirálta vígjáték, a bohózat ilyen teljes és gyökeres.”

Két antihősünk a francia Riviérán teng-leng. Apróbb-nagyobb szélhámosságokkal, csajozással, rablással próbálják meg agyonütni az idejüket, meg néhány ellenszenves alakot. Blier polgárpukkasztó filmje a hetvenes évektől kezd kultikus magasságokba emelkedni, és nagyban hozzájárult Depardieu sztárrá válásához.

Godard jellegzetes esszéfilmje fejezetekre, témakörökre bontja egy párizsi nő másfél napját, életmódját, problémáit, viselkedését. Férj-feleség-szerető háromszög történet - természetesen elmesélhető történet nélkül. A film külön érdekessége, hogy az író-szociográfus figuráját az a Roger Leenhardt játssza, aki Az utolsó vakáció rendezőjeként az új hullámos generáció előfutára lett.

Robert Blam egy középkorú férfi, aki vidékre utazik. Hogy a hosszú autóút unalmát megtörje, a férfi felvesz egy fiatal, autóstoppos lányt. Miközben a rádiót hallgatják a kocsiban, egyszer csak különös hírre lesznek figyelmesek. Ebben arra figyelmezteti a rendőrség a lakosságot, hogy megszökött a veszedelmes, szadista gyilkos, aki arról ismert, hogy fiatal nőkre és gyermekekre vadászik.

Mazarin halálakor Franciaország elképesztő állapotban van: virágzik a korrupció, a kiskirálykodás, az esztelen dőzsölés. Az anyakirálynő szerint fia, XIV. Lajos csak a vadászat, a bálok és a kártya iránt érdeklődik. Pedig a 22 éves fiatalember hatalmas eltökéltséggel lát neki a feladatának.

A film kerettörténete a pikareszk regények hagyományát idézi. Két "csavargó" Párizsból Compostellába indul az ősi és modern zarándokúton, amelyet a 11. század óta annyian végigjártak. Vándorlásuk közben találkoznak a múlt alakjaival és a katolikus dogmatika olyan tanaival, amelyekkel hívőként vagy nem hívőként minden embernek találkoznia kell az élete során. Velük egy időben, előttük járja végig a maga útját az evangélium Jézusa is.

A nyugdíjazott Marceau felügyelőt visszahívja a rendőrség, s megbízzák, hogy kerítse kézre egy bestiális gyilkosság elkövetőit. A bűntény egy vidéki kisvárosban történt, a felügyelő leköltözik oda, s fiatal, bájos beosztottjával, Jeanne-nal együtt megpróbálják megismerni a helyi viszonyokat. Hosszú, fárasztó, zsákutcákba torkolló nyomozásuk végül mintha már célba érne, amikor az ügy váratlan fordulatot vesz...