A magányos fiatalember és az egy éve elutazott szerelmét visszaváró különös lány óvatos érzelmi közeledését Visconti a mai Olaszországba helyezi. Valami lebegő, egyszerre igazi és mégsem igazi téli világot teremt, ködbe vesző romokkal, kóbor kutyával, sejtelmes sötétséggel. "Én nem árultam el őt!" - mondja saját megnyugtatására Natalia, mintegy ezzel igazolva kitartó várakozását a hídon, mert a várakozás a kapaszkodó a nyomorúságos világban. Hisz nem lenne ember az ember, ha nem jutna el újra meg újra a szűk valós lét határához, az ábrándok és álmok megvalósulását várva. S mi lehetne alkalmasabb kifejezője a félve menekülő és titkon vágyakozó léleknek, mint egy híd?

Miközben a korzikai faluban két ikertestvér, Leone és Paolo keresztelője zajlik, az épületbe betörnek a rivális banda, a Sagonas tagjai és legyilkolják az összes résztvevőt. A tömeggyilkosság egyetlen túlélői az ikrek, akik ezentúl egymástól távol élnek. Paolo, aki mit sem tud származásáról, szerelmi kapcsolatba kerül az utolsó Sagona-leszármazott menyasszonyával, miközben Leone halálos bosszút esküszik szülei gyilkosai ellen. A két ikertestvér váratlanul találkozik egymással.

Daniele Dominici, a helyi gimnáziumba érkezik, hogy pár hónapra helyettesítse az irodalom tanárt. Házassága zátonyra futott, ezért a kiégett, ateista férfi a helyiekkel üti el az időt. Daniele megismerkedik egy gyönyörű és titokzatos fiatal lánnyal, és nem tud ellenállni a szépségének.

A naiv, lelke mélyén ártatlan utcalány, Cabiria a pénzhajhászók, a számító világ foglya és könnyű prédája. Mindenki eszköznek tekinti: a filmsztár, a vásári bűvész és a könyvelő. Cabiria azonban makacsul hiszi, hogy ő is elfogadható és szerethető, hogy neki is őszinte, igaz kapcsolat jár.

A fiatal de Verlaine gróf két dologról híres: vörös rózsáiról, és hogy bolondul a nőkért. Egy napon azonban furcsa helyzetbe kerül: a gyönyörű Angelikát csak úgy tudja elcsábítani, hogy a környék híres bandavezérének adja ki magát. Nemsokára de Verlaine megtudja, hogy a bandavezér meghalt, és az események úgy alakulnak, hogy egyre több ember előtt kell vállalnia a bandita szerepét. Így nemcsak igazi hősszerelmes lehet, de a francia forradalom kitörése is a jó oldalon találja.

Hope atya különös pap, nem tartja be a szabályokat és képtelen tisztelni az egyházi hierarchiát. Ezért aztán nem csoda, ha feljebbvalói egy délolasz kisvárosba száműzik. De ő a nevelőintézetben is keményen dolgozik, mindent elkövet, hogy vigaszt, reményt, példaképet adjon a csellengő, talajt vesztett, elfelejtett gyerekeknek. Amikor azonban az intézet egyik lakóját megölik, egy másik gyereket, a 16 éves Nicót vádolják meg a szörnyű tett elkövetésével. De az atya tudja, hogy nem a gyermek a bűnös...