Évek óta dúl az első világháború: németek és oroszok egyaránt elkeseredetten, és egyre kimerültebben küzdenek egymással. Kolcsak ellen-tengernagy védi Pétervárt a tenger felől olyan vakmerően és elszántan, hogy a cár kinevezi a fekete-tengeri flotta parancsnokának. Az ennek örömére rendezett fogadáson ismeri meg Annát, első tisztjének feleségét, és bár jól tudja, hogy szerelme reménytelen, képtelen ellenállni az asszony bájainak. Az admirális új állomáshelyén is komoly dilemmával kénytelen szembenézni, mikor kitör a forradalom, és a matrózok le akarják fegyverezni.

Berija amnesztiája után minden köztörvényes kiszabadul. 1953-ban Sztálin halálának évében, talán azzal összefüggésben amnesztiával szabadon engedik a köztörvényes bűnözőket. Nem az 58-as paragrafus alapján elítélt szerencsétlen ártatlan politikai foglyokat a Gulágról hanem rablókat, gyilkosokat szabadítottak a szovjet vidékre. Elkezdődött a gyilkolás, rablás, az erőszak uralta a szovjet falvakat. Az egyik faluba is eljutnak, ahol két, úgynevezett 58-as éldegél, mivel nem lágerszerű körülmények között azt hihetnénk, hogy büntetésüket letöltötték és száműzetésüket töltik a faluban. Ami ugyanúgy Gulag volt csak éppen nem vigyáztak fegyveres őrök az emberre. De hazamenni onnan sem lehetett. A két "58-as" felveszi a harcot a 7-8 főnyit számláló, gyilkosból álló bűnöző bandával...

Az Orosz Császári Gárda tisztjei 1825 decemberében lázadást szítanak, amikor körülbelül 3000 tiszt és közkatona nem hajlandó hűségesküt tenni az új cárnak.