Az időutazást lehetővé tevő bájital ez alkalommal a 18. századi Franciaországba, egészen pontosan 1794-be repíti Comte Godefroy de Montmirail herceget (Jean Reno) és hű társát, Jacquouille la Fripouille-t, azaz Jacques Foches-t (Christian Clavier). A francia forradalom ekkor már javában zajlik, hullanak a fejek egy egészen új találmány, a guillotine alatt. Hőseink is majdnem hasonló sorsra jutnak Godefroy utódaival karöltve, mint oly sokan, miután összetalálkoznak Napóleon tanácsadójával, aki nem elég, hogy Foches egyik leszármazottja, de ráadásul még közvádló is. Szerencsés menekülésüket a halál karmai közül a Közvádló feleségének köszönhetik, (ő egészen véletlenül Robespierre húga), aki a bíróság előtt vallja, hogy Foches férje nagybátyja, akiről azt hitték, már régen meghalt. Bár a kivégzést megúszták, továbbra is fogva tartják őket. Azonban a herceget és hű fegyverhordozóját nem olyan fából faragták, akik ezt csak úgy hagyják. Ördögi tervet eszeknek ki a szökésre.

Pierre özvegy és nyugdíjas, aki nem igazán nyugodhat otthon sem. A lánya által felbérelt fiatal férfi, Alex ad neki leckéket a számítógépes alapokról. Az internetnek köszönhetően Pierre egy társkereső oldalon megismer egy gyönyörű fiatal nőt, aki Flora63 néven regisztrált. Pierre fülig szerelmes lesz a nőbe, így szívesen találkozna vele. Igen ám, de annak idején Alex olyan képet töltött fel Pierre adatlapjára, ami nem is őt ábrázolja, így a nőben hamis kép alakulhatott ki a férfiról.

Emma Peeters hamarosan 35 éves lesz. Tíz évi hiábavaló párizsi küszködés és nehézségek után szembe kell néznie a ténnyel, soha nem lesz belőle színésznő. Elkeseredésében az az ötlete támad, hogy egy héten belül, a születésnapján véget vet az életének. Ennek kapcsán Emma találkozik Alex Bodart-tal, a különös temetkezési munkatárssal, aki megígéri, hogy segít neki terve megvalósításában. Miközben egyre nehezebben tudják elrejteni érzelmeiket, úgy tűnik sikerül véghez vinni Emma végső tervét.

Jacques (Romain Duris) egy kisvárosban lakik, amely az utolsó válság óta folyamatosan egyre lejjebb csúszik. Amikor a gyár is bezár, ahol dolgozott, Jacques saját életében is eljön a vég kezdete: barátnője, Cathie elhagyja, ő pedig próbál talpon maradni, és vár a szebb időkre, ám a sorsa csak nem akar jobbra fordulni. Egy napon aztán felbukkan a helyi szerencsejáték-szervező, André Gardot (Michel Blanc), akinek néhány illegális pókerpartiján Jacques is részt vett. De Gardot most nem játékra csábítja, hanem munkát ajánl neki: húszezer euróért meg kell ölnie a feleségét. Rövid töprengés után Jacques igent mond.