Az ipari forradalom, majd az 1800-as évek második felében megindult elképesztő gazdasági fejlődés alapjaiban változtatta meg az ember és a természet viszonyát. Az emberiség elkezdte nyersanyagforrásnak használni a természetet, kifogyhatatlan bőségszaruként kezelte. A kétszáz évnyi folyamatos ipari fejlődésért azonban súlyos árat kellett fizetnünk. A globális felmelegedés következménye megannyi katasztrófa, mely a veszélyre figyelmeztet. Most talán még van esély a változtatásra. Az alkotók feltárják, hogyan jutott el az emberiség arra a pontra, hogy fegyverek nélkül is elpusztítsa önmagát.

A hangnak fontos szerepe van a bálnák, cápák és delfinek életében. Az ember által keltett zajok azonban veszélyeztetik ezt a törékeny világot, és végzetes következményekkel járnak.

James Balog egykor szkeptikus volt a klímaváltozással kapcsolatban, mára azonban a drámai jelenség megismertetésének egyik élharcosává vált. Kalandos pályafutása során Balog a figyelemfelkeltés egy rendkívül látványos és újszerű módját dolgozta ki: a Föld néhány legszebb gleccsere mellett fényképezőgépeket helyez el, melyek szabályos időközönként, automatikusan készült képeit utóbb mozgófilmmé alakítja, drámai hatású gyorsított felvételeket készítve az olvadó jégárak visszahúzódásáról.

Sylvia Earle tengerbiológus és Brian Skerry víz alatti fotós nagy fába vágták a fejszéjüket: elhatározták, hogy megpróbálják meggyőzni Obama elnököt újabb "kék parkok" alapításának a szükségességéről.

Az óceánvédő filmrendező elhatározza, hogy filmre veszi, milyen károkat okoz az ember a tengerek élővilágának – és leleplez egy aggasztó globális korrupciót.