Jöttünk, láttunk, visszamennénk 3. - A forradalom
4/660
Az időutazást lehetővé tevő bájital ez alkalommal a 18. századi Franciaországba, egészen pontosan 1794-be repíti Comte Godefroy de Montmirail herceget (Jean Reno) és hű társát, Jacquouille la Fripouille-t, azaz Jacques Foches-t (Christian Clavier). A francia forradalom ekkor már javában zajlik, hullanak a fejek egy egészen új találmány, a guillotine alatt. Hőseink is majdnem hasonló sorsra jutnak Godefroy utódaival karöltve, mint oly sokan, miután összetalálkoznak Napóleon tanácsadójával, aki nem elég, hogy Foches egyik leszármazottja, de ráadásul még közvádló is. Szerencsés menekülésüket a halál karmai közül a Közvádló feleségének köszönhetik, (ő egészen véletlenül Robespierre húga), aki a bíróság előtt vallja, hogy Foches férje nagybátyja, akiről azt hitték, már régen meghalt. Bár a kivégzést megúszták, továbbra is fogva tartják őket. Azonban a herceget és hű fegyverhordozóját nem olyan fából faragták, akik ezt csak úgy hagyják. Ördögi tervet eszeknek ki a szökésre.
