Dosztojevszki munkásságával folytatott kalandja után, utolsó filmjében Robert Bresson Tolsztoj novelláját használta alapul. "A pénzt" Cannesban a zsűri Nagy Díjjal jutalmazta. A film főhőse Yvon, a szerény olajszállító, akinek egy nap hamis pénzzel fizetnek. Ő ezzel a bárban felgyülemlett adósságát szeretné rendezni, de lebukik. A férfi elvesziti munkáját és szabadságát, családja pedig elhagyja. A kegyetlen sors miatt agyongyötört, keserű és frusztrált Yvon haragját a világ és önmaga ellen fordítja.

Az arisztokrácia végnapjait éli. Eladott bútorokkal és turistáktól szedett belépőjegyekkel próbálják kiegészíteni a kastélyuk fenntartásához szükséges összeget. Az egyik gyönyörű reneszánsz épületre így is már szemet vetettek a japán beruházók, de a tulajdonos testvérpár hallani sem akar eladásáról. Beilleszkedve a város közösségébe nagyúri módon élnek, zenélnek, vendégeket fogadnak, pártfogolják a krisnásokat...

Hirdetésen keresztül ismerkedtek meg, és csak testi kapcsolatra kötöttek szerződést. Első találkozásuk a kis párizsi kávéházból a közeli hotelba vezet. Ezt követően minden héten találkoznak egyszer. Maguk sem akarják bevallani, de csakhamar mélyebb érzelmi vonzalom kezd kialakulni köztük. Ám ők továbbra is szenvednek, tűrnek, megbocsájtanak - és persze ölelkeznek, sokat. Nem mindennapi a kapcsolatuk, nem is érhet véget szokványosan? Az 1999-es velencei filmfesztiválon mindkét főszereplő elnyerte a legjobb színészi alakítás díját.

Párizs éjjel - Murger festői és kurtizánjai, a mai kozmopolita számkivetettek egy varázslatos városban. A mindennapi élet jelenetei Kaurismäki felfogásában olyan filmművészeti karizmával rendelkeznek, hogy képesek feledtetni velünk Fassbinder és Pasolini elvesztését... Az egyetlen olyan valóban fiatal európai rendező, aki azt az érzést kelti bennünk, hogy újra feltalálja a mozit... Szordínós érzelmesség, fanyar, humoros, szeretetreméltó, peches fapofák, hervadtan is szerelmet ébresztő grizettek, csendes ellenkezés a törvények szorító szellemével, a nyűtt ruhák mögött szerényen viselt romolhatatlan méltóság - a berlini fesztivál legvigasztalóbb, legotthonosabb filmje volt ez. A film nem szolgai adaptáció, nem romantikusan kiszínezett, kosztümös melodráma.