A magyar-spanyol koprodukcióban készült film Ángel Sanz-Briznek állít emléket, aki 1944-ben ötezer zsidót mentett meg a koncentrációs táboroktól a spanyol nagykövetség megbízott ügyvivőjeként. 1944-ben, "hivatalosan" Franco kormányától függetlenül, saját elhatározásból segített mintegy 5000 magyar zsidót megmenteni a holokauszttól, azzal, hogy számukra spanyol útlevelet bocsátott ki; kezdetben csak azoknak, akik azt állították, hogy szefárd eredetűek, később azonban minden üldözöttnek.

A Szabadesés hét lakás történetét meséli el. Egymás alatti hét emeleten elhelyezkedő lakások nem hétköznapi történeteit. A bennünk fellelhető szorongások vizuális megjelenései ezek a történetek. Akár meg is történhetnének, talán meg is történnek - csak nem szeretünk róla beszélni. A film keretét adó zuhanás csupán ebbe a hét lakásba enged betekintést, de vannak még lakások - akár ebben a házban, akár más házakban, más városokban, más országokban is. És mindegyikben van egy-egy újabb történet. Furcsa történetek ezek, különös emberekről.

A "nagy generáció" 1989 kora őszén születésnapi bulit tart Horváth Imre balatonvidéki nyaralójában. A történelmi változásokkal szemben tanácstalanok, a nyolcvanas években kialakított egzisztenciájuk biztonságának tudatában élnek, és Imrétől várják, hogy politikailag befolyásos szerepet vállaljon. Imre közülük a legzavarodottabb, főként legjobb barátjának a lányához fűződő, csak látszólag lezárt kapcsolata miatt. A szokásosan kiábrándító hajnali percekben Rita bejelenti, hogy gyereket vár Imrétől. A férfi gyáva szembenézni a következményekkel. Zsófi dönt: elhagyja férjét. Rita egyetemista barátjának kérdése - hová megyünk? - megválaszolatlan marad.