1940 nyarán az olasz hadsereg egyik egészségügyi különítménye Sormanban táborozik, a líbiai sivatag isten háta mögötti oázisában. A táborban nem igazán dúl a harci kedv, sokkal inkább a rövid vakáció bágyadt légköre érződik. Az őrnagyot, a különítmény parancsnokát is csak egy valami tartja lázban: hogy levelet írjon fiatal, imádott feleségének. A háború valami távoli, elvont dologként van jelen, amelyről csak hébe-hóba érkezik híradás a hadijelentések hamis retorikájában. Az oázisban él egy olasz szerzetes, aki minden erejével azon van, hogy segítsen a helyi lakosságon. A maga nyers, szókimondó modorában az olasz orvosok együttműködését kéri, sőt követeli. Tevékenységük híre hamarosan elterjed, annál is inkább, mert ott-tartózkodásuk katonai feladatteljesítés helyett humanitárius misszióvá alakul. Ám az események hamarosan felgyorsulnak Észak-Afrikában.