A film lazán egymáshoz fűződő történetmorzsákból áll. Az egyik mozaikból vagy az egyik szereplő tekintetét, képzeletét, emlékeit követve jutunk el a másikig, vagy egyszerűen ottfelejtődik a kamera egy éppen felbukkanó, új szereplőn, és most már őt kíséri. (...) Éppen az érdekes, a filmre kívánkozó történetek maradnak elmeséletlenül és jelentéktelennek tűnő pillanatok, tekintetek, mozzanatok kerülnek középpontba. Sahnazarov azonban kitűnő érzékkel teszi magával ragadóvá, megélhetővé ezeket a pillanatokat éppen a köréjük fonódó hiány, vagy fogalmazzunk úgy: lebegve maradó, lehetséges történetek miatt, melyeket ő csak megsejdíttet velünk. Vajon ráismerünk-e, felidéződik-e bennünk egy-egy benyomás, hangulat felkeltésével a Történet? Különös játék és Sahnazarov ezúttal kitűnő játékmesternek bizonyul.

Puskin befejezetlen elbeszélését tüneményes játékfilmben alkotta filmvászonra a "Ragyogj, ragyogj, csillagom" rendezője. A film érdekesége, hogy a szerecsent Vlagyimir Viszockij alakítja rendkívül vonzó megformálásban. Péter cár az ajándékba kapott kis szerecsen fiút, Ibrahim Hannibált keresztfiává fogadja és saját fiaként nevelteti. Párizsba küldi hajóépítést tanulni, de Ibrahim inkább a párizsi széplányokat tanulmányozza. Kalandjait nem nézi jó szemmel a cár, hazarendeli és munkára fogja. Hamarosan épül is az új cári flotta! Egy nagy udvari bál alkalmával Ibrahim beleszeret a szép bojárlányba, Natasába, akit a cár feleségül ígér kedvenc fiának. Ibrahim azonban látja a lány kétségbeesését, a cári parancs ellenére lemond a nászról, s inkább a száműzetést választja. Ibrahim kitartó, igaz nemességű szerelme azonban elnyeri jutalmát...