Willie Stark politikus szeretne lenni. Tele van ötlettel, jobbító szándékkal és lelkesedéssel; választási beszédeiben hevesen ostorozza korrupt, hataloméhes ellenfeleit, felsorolva mindazokat a hibákat, amelyeket szerinte elkövettek. Többek közt azt is, hogy nem törődnek a helyi iskolaépület állapotával, ami - Willie szerint - életveszélyes. A választáson azonban alulmarad - az ellenfelek demagóg kampánya hatásosabbnak bizonyul. Nem sokkal később tragédia történik: összeomlik az iskola és ez több diák halálát okozza. Willie személye ismét a figyelem középpontjába kerül - sokan biztosra veszik, hogy a következő szenátorválasztáson végre befuthat. Ezúttal segítői is akadnak, akik választási beszédek írásával, profi tanácsokkal próbálják egyengetni Willie útját. De ez csak a látszat. Az önkéntes segítők mögött ugyanis ismét csak Willie ellenfelei állnak. Mire a jelölt rádöbben, hogy az unalmas számokkal megtűzdelt, száraz beszédek nem sikerét, hanem bukását készítik elő, már késő...

Egy lelkiismeretes nyomozónak el kell kísérnie egy tanút Los Angelesbe, hogy ott tanúskodjon a bíróság előtt. Azonban a vonaton bérgyilkosok erednek a nyomukba.

A sármos ügyész és felesége, a gyönyörű ügyvédnő idillikus házaséletét egy botrányos gyilkossági kísérlet ügye zavarja meg. A tárgyalóteremben, ugyanis mint védő és ügyész egymás ellenfelei lesznek. A nők egyenjogúságáért harcoló nagyszájú ügyvédnő szerepében Katharine Hepburn látható, férjét pedig Spencer Tracey alakítja. A legendás színész pár talán soha másik filmben nem játszott még ennyire összeillően, egymáshoz ennyire méltó ellenfelekként, mint ebben a George Cukor nemek-harca vígjátékban.

Frankie Madison a börtönt elhagyva várja a részesedését volt társától, Noll-tól, de jóval kevesebbet kap, ezért kezébe veszi a dolgokat.