Az egykori Szovjetunió területén ismét dúl a hidegháború. A kommunista ideológia ellenfelei immár az országhatárokon belül garázdálkodnak. Pavel Lungin filmjének főhőse egy sikeres iparmágnás, Platon Makovszkij, aki nem csupán a reklámiparban, hanem a médiában és a politikai szférában is tekintélyes befolyással rendelkezik. A nyitó jelenetben tradicionális orosz öltözéket és vörös szalagot viselő emberek tüntetését láthatjuk, akik a tőkés vállalkozások ellen vonultak az utcákra. A kommunista demonstrációkat idéző tömegmegmozdulásra Makovszkij hűvösen és kimérten reagál: "Nem akarok semmi egyebet, mint szabad emberként élni." Ám a posztszovjet érában, ahol a macchiavellizmust még mindig prekapitalista csökevénynek tartják, nincs helye az egyéni sikereknek.

Maxim Kammerer, az ifjú felfedező űrhajóbaleset következtében ott ragad az örökké ködbe burkolózó Sarakhsh bolygón, ahol az emberek soha nem látták a csillagokat és azt hiszik hogy egy óriási gömb belsejében élnek. A Sarakhsh lakói betegesen idegengyűlölők, de ez nem az ő hibájuk: a Névtelen Atyák - a bolygó urai - a sugárzásos agymosással és propagandával kényszerítik a népet arra, hogy azt higgyék, amit kell. Maxim ennek a közepébe csöppen, felsőbbrendű intelligenciájával és testi erejével, és persze egy kívülálló morális érzékével természetesen rövid úton az ellenállók közé keveredik.

Makszim Kammerer, miután lezuhant az atomháború utáni Szaraks bolygón, és ráébred, hogy a lakosságot tudatmódosítással kormányozzák, úgy dönt, megdönti a rendszert. Azonban ez sokkal nehezebb, saját magán kívül szinte senkire sem számíthat. Ellop egy tankot, erővel magával viszi barátját, Gaj-t, és nekivág a déli pusztaságnak.