"Ajánlás: Mondja, kedves nézőnk, néhanapján elgondolkodik-e azon, milyen is a világ? Igen? Jaj, ne tegye! Élje az életét! Élje a mindennapokat! Legyen vidám és boldog! Nem az? Erőltesse meg magát, ne törődjön semmivel. Nézze, az emberen kívül minden állat tudja: legfontosabb az életben, élvezni azt. No, ez a mi filmünk egy kicsit hozzásegíti. És nagyon sajnáljuk: többet fog kapni, mint amire számít. Letisztult. Előrelátó. Felhasználóbarát. Jancsó Miklós"

Régi ismerőseink: Kapa, Pepe és felesége, Emese újabb viharos kalandjai. Minden bonyodalom megtalálható: grófnál nevelkedett elcserélt zabigyerek, mérgező vadalma, nem oda Buda, a nagytatának rengeteg hamis pénze van, az örökséget lenyúlni nagyon nehéz, a halottak énekszóra feltámadnak, a gazembert fojtogatják. És az egészet tágra nyílt szemekkel bámulja a Szabadság-szobor. Már amikor van neki szeme.

Ma a kelet-európai hős szolgál. Viszonylagos létbiztonságban. Pincér, akinek ki kell elégítenie munkaadóját, mecénását, barátját, kritikusát, le- és felmenőit. Sok belevaló árulót, akik az Isten-pincért hellyel kínálják. A vacsora pedig utolsó. Jobb nem bolygatni, miért és kinek, talán mert a pincér távozik, talán mert a vendégek.

A főhős, Bogár, tízévi távollét után visszatér, végignéz a kerten, és azt mondja: "Itt minden megváltozott". És valóban. Ami pedig még nem, az ezután fog megváltozni. A film az 1989-es Kicsi, de nagyon erős folytatása.

Egy idős ember képtelen elfogadni, hogy nyugdíjba küldik. Élete drámai fordulatot vesz, amikor ráébred, hogy nem tudja befejezni élete fő művét.

1989 Petya most fog érettségizni, de ez éppen úgy nem izgatja, mint az, hogy körülötte éppen összedől a negyven éve fennálló rendszer. Éli az életét, lóg a Moszkva téren, buli, videó, haverok, csajok... És persze kihasználja a rendszerváltás zűrzavarából származó előnyöket is.

Hogyan viseli egy átlag magyar család a nyolcvanas évek végén, hogy a lakásukban kényszerleszállást hajtanak végre földönkívüliek? Nagyon jól, sőt, meg is kedvelik az idegeneket, annak ellenére, hogy a 3.emeletei lakás egyszer az 1566-os Szigetvári csatatérré, másszor egy 2115-ös találkahellyé változik miattuk. Hogy sikerül-e hazajutnia a űrhajótörötteknek? A film végén kiderül.

Pogány Judit és Kovács Zsolt egy házaspárt alakítanak. Végig vezetés közben, autóban játszódik a cselekmény, mely drámai végkifejletben csúcsosodik ki, egy GPS közreműködésével...

Valahol az osztrák határ közelében a semmi közepén áll egy benzinkút. A környéken nincs élet, ami épp kapóra jön egy vállalkozónak, aki lányok svájci futtatásából él és a tranzitmegállóban nem hívja fel a lányokra a figyelmet. A gengszter megtartotta a kúton dolgozó öreg alkoholistát, Istvánt és két-három hetente a töltőállomás érintésével indítja útnak külföldre a kis háremét. A forró nyári semmittevésbe váratlanul toppan be István rég nem látott fia, akit az anyja hagy hátra a megdöbbent férfinak. Ugyanekkor a legújabb fuvar lerobban a benzinkúton és a Svájcba tartó lányok sofőrjeikkel napokra ott ragadnak Istvánnal és fiával. Az érzelmek mellett jól őrzött titkok is a felszínre törnek.

A 29 éves Áron átlagos srácként számtalan kortárs komplexus birtokosa; frissen végzett az egyetemen, barátnője elhagyta, a szülei tartják el, amíg munkát keres, ráadásul miközben az elmúló szerelmen agonizál, valami külső, bizarr tényező mindig felülírja elképzeléseit és megszakítja intim pillanatainak eltervezett linearitását. Áron csak akkor jön rá arra, hogy a káoszban és a kiszámíthatatlanságban mégis tart valahová, amikor elmegy innen. Oda jut, ahová mindenki más: a rendbe, fegyelembe, a szívfájdalom elmúlásába, a 2 centivel a föld fölött járásba. De egy budapesti ezt nem bírja, kell a súly a lelkének, mert ez tartja a földön. Áron végül megtanulja ezt, Lisszabonból hazatérve még utoljára tesz egy próbát arra, hogy létezést produkáljon ebbe a világba, a saját életébe, a maga tempójába, a belátással kiegészülő lázadozásba.

Kriston Géza könyvtárost 20 évi munka után elbocsátják állásából, azonban Ő nem hajlandó a könyvtár épületét elhagyni és összetűzésbe keveredik a bontást végző emberekkel. A dulakodás után rendőrségi fogdába kerül, ahol megismerkedik Tököli Sándorral a roma zsebessel, aki hasznot szimatol a végkielégítéssel a zsebében mászkáló furcsa könyvtárosból.

A Genezis történetének középpontjában egy roma kisfiú áll, akinek gyerekkora drasztikusan véget ér, amikor egy brutális támadásban elveszíti a családját. A munkájába temetkező sikeres ügyvédnő felettese nyomására elvállalja a rasszista gyilkosságsorozat egyik vádlottjának védelmét. A nyomozás során megismerkedik az ügyben tanúként résztvevő kisfiúval, és ez a találkozás mindkettejük életét gyökeresen megváltoztatja. Egy titokzatos kamaszlány is belekeveredik az ügybe, amikor sötét titkok derülnek ki a szerelméről. A bibliai eredettörténet a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből érkező emberek sorsán keresztül elevenedik meg, útjaik sosem kereszteznék egymást, ám sorsuk mégis összefonódik ennek a tragikus bűnténynek az árnyékában. A Genezis szereplői az egyetemes emberi értékek – az életbe vetett hit, a szolidaritás, a felelősség – mentén döntenek a sorsukról, így lehetőséget kapnak az újrakezdésre, egy új életre.

A 30-as évei elején járó rendező, Merthner Tamás magánélete váratlanul darabokra hullik, amikor párizsi ösztöndíját töltő barátnője, Anna szakít vele. Tamás összetörve tér vissza Budapestre, és mivel a jelenben nem talál vigaszt, a múltjába merülve igyekszik választ kapni arra, hogy hol veszítette el önmagát abban a valóságban, ami az elmúlt harminc évben körbevette Magyarországon.

Új Nemzeti Színház épül, a bemutató előadásra egy híres dán rendezőt szerződtet az igazgató úr. A színészek próbálnak, a traktor és az építőmunkások dolgoznak a majdnem kész épületen. Látszólag minden sínen van, sajnos a vonat is, a színház melletti híd iparvágányán. Kissé túl hangos, és behallatszik a nagyterembe, ezért a próbák kiszorulnak egy nem nagy terembe. Jönnek hídpárnázók is, bár hideg van, meg karácsony is kicsit, de a legfontosabb, a művészet zajlik és a főszereplő színésznő valóban királynő. Szerepe szerint beleszeret partnerébe és az előadás végén elpusztítja. A szerep formálódik, csak néha kísértetiesen hasonlít a művészek való életéhez. Vajon megérik(megélik)-e a premiert?

Horváth Péter "Csaó, bambínó!" című önéletrajzi darabja az 1960-as évek elejét idézi, a kor torz sajátosságait egy úttörő - azaz önmaga naiv, humoros látásmódján keresztül, korabeli slágerek segítségével.