Amikor Nagiko még kislány volt, a legnagyobb kalligráfusok között tartották számon édesapját, aki beavatta őt is a testfestészet titkaiba. Egy álnok könyvkiadó azonban apját a halálba kergette és elorozta a műveit is. Nagiko immár gyönyörű nőként, miközben ízlelgeti a szexualitás varázslatos titkait (a gyermekkorában tanult klasszikus japán "Párnakönyv" szellemében), emberi testre festett könyvekkel teljesíti ki bosszúját apja gyilkosán.

Ál-Nemuri követ el gaztetteket a fővárosban és hivalkodóan hátrahagyja a nevét az áldozatokon. Az igazi Kyoshiro fanyar humorral csak annyit mond rá, hogy belőle egy is sok volt ezen a világon, a hírnevének már úgysem árthat, elég rossz az magától is. De amikor az áldozatok felbőszült rokonai őt akarják megölni, belátja, hogy muszáj lépnie. A nyomok a sóguni hárembe vezetnek, ahol az ágyasok háborúja dúl, nemtelen eszközökkel.

Japánban épp egy erős fokozatú földrengésnek lehetünk szemtanúi, melynek közepette Tetsuo Onodera megmenti a kis Misaki életét. Ebben segítségére lesz Reiko tűzoltó is. Így találkoznak hát ők hárman, ezek után sorsuk összefonódik. Egy tudós vizsgálatai kimutatják, hogy a szigetország 338 napon belül elsüllyed! Az ország ugyanis két tektonikus lemez találkozásánál fekszik és ezek a lemezek szépen lassan egymásba ékelődnek, ami Japán vesztét okozza, az országot elönti a víz. Vulkánkitörések és földrengések sora rázza meg a szigetet, a kormány terve a lakók kitelepítése.

A kis Taichi (Arashi Fukasawa) Hokkaidóba kerül az állatorvos Kohoz és lányához. A szomorú Taichi váratlanul egy kis rókát talál az út mellett. Mivel a róka teljesen egyedül van, hazaviszi a kis szerzeményt. Ko megállapítja, hogy a róka néma, vak és süket. Taichi elhatározza, hogy meggyógyítja a kis állatot és Helennek nevezi el, az első jelekkel beszélni tudó néma nő után. Helen lassan válaszol az odaadó gondoskodásra.

Uta, a 13 éves kissé szófukar leányzó egy csodagyerek. Profikat megszégyenítő tehetséggel tud zongorázni és hihetetlen érzéke van a kottaolvasáshoz. Apját, aki nagy művész volt, még gyermekkorában elveszítette, jelenleg anyjával él. Uta csak az apja zongoráján szeret játszani, de a régi házukat – ahol a zongora van – pénzügyi okok miatt elhagyták. Édesanyja nagyon félti a lányát, hihetetlen nagy becsben tartja tehetségét, óvja mindentől. Uta-t viszont ez nem igazán érdekli, mindig ellóg a zongora órákról, kerüli az embereket, szeret egyedül lenni. Megismerkedik a 19 éves Who-val, aki szintén zongorázik. Who próbálja a legjobbat kihozni magából, éjszakákon át csak gyakorol – azt se bánja ha a szomszéd egy baseball ütővel rohan felé – de valahogy sosem tud bizonyítani. Kettejük barátsága igen érdekesnek ígérkezik…