A női javítóintézetben Jeong-hye (aki terhesen került börtönbe és 10 éves büntetését tölti) kapja a feladatot, hogy egy rehabilitációs program kapcsán kórust szervezzen. Ha sikerrel jár, akkor a kisfiával fél év múlva eltölthet kint egy napot, mielőtt a törvény értelmében örökbe adja, hiszen a börtönben másfél éves kora után nem nevelheti tovább. Már csak rá kell vennie az idős halálraítélt zenetanárnőt, hogy vállalja el a karnagyi tisztet. A zene csodáján keresztül elkezdenek gyógyulni a sérült lelkek, egyre közelebb kerülnek egymáshoz az eleinte ellenségeskedő rabtársak.

Young-goon azért kerül a pszichiátriára, mert cyborgnak képzeli magát. Evés helyett egy tranzisztoros rádió segítségével igyekszik feltölteni akkumulátorait. Ettől persze nem sokat javul az állapota. Az ifjú hölgy tántoríthatatlan: lenyúlja nagymamája műfogsorát és minden útjába kerülő "géppel" elbeszélget, legyen az szerencsejáték-automata vagy egy egyszerű lámpa. Il-soon felvételének napján, Young-goon élete megváltozik. A jóképű fiatalember előszeretettel visel álarcot; antiszociális teremtésként tartják számon. Társai számára hamarosan az is kiderül, hogy nyugtalanító ügyességgel tulajdonítja el mások értéktárgyait. Nem telik sok időbe, míg ő és Young-goon gyengéd érzelmeket kezdenek táplálni egymás iránt.

Dae Man, aki rajong az igazi bűnügyekért és Noh nyomozó, akit nemrég lefokoztak, csatlakoznak egy gyilkossági ügyhöz, hogy segítsenek egy közös barátjuknak, Jun Sunak, akit tévesen megvádolnak a gyilkosság elkövetésével. A duó kideríti, hogy nem csak egy gyilkosság kapcsolódik ehhez az ügyhöz. A gyilkosok csoportja 3-4 tagból áll, akik tervbe vették, hogy bosszút állnak a férjüket megcsaló feleségeken. A gyilkosságokat "csere-gyilkosságok"-ként követték el, hogy ne keveredjenek gyanúba és megdönthetetlen alibijük legyen.