Amano Kiyo viszontagságos életét mutatja be 1923-tól 1953-ig. 17 ésesen elhatározza, hogy ápolónő lesz. 1932-ben Mandzsúriába utazik, ahol a Vöröskereszt ápolónőjeként egy katonai kórházban kezd dolgozni. Itt ismerkedik meg Wataruval, akihez feleségül megy és otthagyva a kórházat, Chiburi telepes faluba költözik. Egy gyermekül születik, Hiroto. A II. világháború befejeztével Hiroto elszakad az anyjától, és apja testvérének fiával, kettesben útnak indulnak Harupin falu felé. Kiyo is ide tart a kórház személyzetével az oroszok elől menekülve, de nem találkozik a fiával. A szovjet megszállást a kínai követte, és az életben maradása érdekében Kiyo kénytelen a Kommunista Párt ápolónőjeként dolgozni. Hiroto azt hitte, anyja elhagyta, ezért dacból belépett a kínai Népi Felszabadító Hadseregbe ifjú katonaként. Később részt vett a koreai háborúban. Amerikai fogságba kerül, ahol 26 évesen Japánban végre találkozik az anyjával, még ha csak pár percre is.